A Titus Andronicus Projekt

A Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszékén több évtizedes hagyományokra támaszkodnak az ikonológiai, emblematikai, szinháztörteneti kutatások. Ezek megújítására és a posztstrukturalista értelmezési eljárásokkal való összekapcsolására törekedtünk, mikor 2000 novemberében megalakítottuk a Kulturális Ikonológia és Szemiográfia Kutatócsoportot. A csoport kutatásai a verbális és vizuális társadalmi reprezentációk működési logikájának, történelmi kontextusainak és változásainak, ideológiai meghatározottságainak feltárására irányulnak. A munkánkat meghatározó elméleti alapokban a hagyományos ikonológiát újraértelmező posztmodern képelméleteket összekapcsoljuk a jelentés és a szubjektum folyamatszerűségét vizsgaló posztszemiotikával. A szemiográfiai kutatás történelmi folyamatba helyezve értelmezi a társadalmi képalkotás különféle gyakorlatait, ugyanakkor képes fenntartani azt a jelelméleti metapozíciót, amelyet a szemiotika interdiszciplináris, a jelentésalkotáslogikáját feltáró jellege biztosít. A szemiográfia a posztszemiotika új elméleti kereteiben rekontextualizálja az ikonográfiai és ikonológiai kutatások eddigi meglátásait, és elhelyezi őket a történelmileg sajátságos társadalmi berendezkedés szemiotikai világmodelljében, a jel és a beszélő szubjektum státusához való viszonyukban. Ugyanakkor rávilágít a képiábrázolás, a szimbolizáció trópusainak, módszereinek átalakulásaira, továbbélésükre a posztmodernben. Feltérképezi,hogy a posztmodern társadalom kulturális képrendszereiben milyen ideológia és szemiotikai logika irányítja a szimbólumok, identitásminták, képi megjelenítések áramoltatását.

A kutatócsoport által irányított hoszzútávú programok egyike a Titus Andronicus Projekt, amit a University of Hull Angol Tanszékével együttműködésben, a British Council támogatásával kezdtünk el. A projekt céja, hogy létrehozzon egy olyan interaktív multimediális oktató CD-ROMot, amely Shakespeare Titus Andronicus című, sorrendben legelső tragédiájának filológiai kérdéseit, színpadi és kritikai recepciótörténetét, adaptációit, posztmodern értelmezési lehetőségeit dolgozza fel. Választásunk azért esett az angol reneszánsz kánon sokat vitatott drámájára, mert a Titus Andronicus utóbbi években lezajlott „sikertörtenete” sokretűen szemlélteti, hogyan határozza meg a társadalmi berendezkedés uralkodó ideológiája az irodalmi szövegek és a színházi gépezet működését; hogyan válik több évszázados kirekesztés után ismét érdekfeszítővé a közönség, a kritika és az elmélet számára egyaránt egy reneszánsz szöveg; miként érhetőek tetten a Titus Andronicus „posztmodern reneszánszában” a két kultúrtörténeti periódus, a kora modern és a posztmodern közötti hasonlóságok. Értelmezésünk szerint a kora modern es a posztmodern kor ismeretelméleti és reprezentációs válsága kifejeződést talál azokban a színházi, illetve multimediális, filmes, előadói gyakorlatokban, amelyek az identitás, a megismerhetőség, a szövegszerűség, a materialitás és az anatómia kérdéseit tematizálják.

A CD-ROM

A CD-ROM kétnyelvű, tartalmazza a Titus Andronicus jegyzetelt angol és magyar szöveget a vonatkozó textológiai kérdésekkel, és négy fő menüpontban dolgozza fel a drámát.

  1. glosszárium, források, a szerzősiég kérdése, filológiai eljárások és problémák;
  2. adatok, ikonografiai elemek, megjelenítési hagyományok, topikalitások;
  3. színpadtörténet az Erzsébet-kortól a kísérleti színházakon át a posztmodern filmig;
  4. kora modern – posztmodern párhuzamok, műfaji jegyek, ismeretelmélet, a szubjektum szemiotikája
  5. a bosszútragédia hagyománya, erőszak, abjekció, őrület mint reprezentaciós stratégiák

A CD terjedelmes vizuális anyagra támaszkodik, ikonográfiai, emblematikai hagyományokból, a populáris és hirdetői reprezentaciókból, valamint a posztmodern képi kultúrából származó vizuális elemeket rendel hozzá a vonatkozó szövegrészekhez. A multimediális anyagok között szerepel a BBC 1975-os filmváltozata, a Kaposvári Csíky Gergely Színház, a Budapesti Shure Kamaraszínhaz és a Gyulai Várszínház előadása, valamint Julie Taymor 2000-ben keszített nagyszabású mozifilmje.

A Titus Andronicus CD-ROM a Shakespeare-drámák színpadtörténete és adaptáció-története alapján szemlélteti azt a vonulatot, ahogy a kánonképző folyamatok először marginalizálják az olyan, polgári ízlésnek nem megfelelő drámákat, mint például a Shakespeare kortársai által írt bosszútragédiák, majd a kiszemelt Shakespeare kánonon belül szorítják a peremre az idealizált „Erzsébet-kori bárdról” kialakított sztereotípiáknak nem engedelmeskedő darabokat, mint amilyen például a Titus Andronicus. A posztmodernben ugyanakkor a szemiotikai diszpozíció hasonlósága miatt ismét affinitás keletkezik az ismeretelméleti, szubjektumelméleti kérdéseket a látvány, a kép hatásán keresztül problematizáló kora-modern drámák iránt, olyannyira, hogy Julie Taymor monumentális mozifilmet rendez Titus címmel, az új rendezésekben színpadra állított darab bemutatói előtt sorban állnak a mentők a londoni színházaknál, és a magyar színházakban is lefújják a port a darabról.

Ha a Titus Andronicus színpadi történetét és filmadaptációit tekintjük, ugyanilyen folyamatot figyelhetünk meg. A 19. századtól a modern irányzatokon át a posztmodern feldolgozásokig haladva megfigyelhetjük, hogyan alakul ki egyre nagyobb affinitás a korábban csak véres horrordrámaként kezelt targédia iránt. A CD több adaptációt vizsgál ennek szemléltetésére, alább 3 ilyen feldolgozásból emeltünk ki két-két, dramaturgiailag kulcsfontosságú jelenetet.

Az elsőben a barbár módon megcsonkított Lavinia jelenik meg a fájdalom és a megaláztatás rettentő, emblematikussá nagyított állóképeként, megfosztva a nyelvtől, az írástól és a nőiségtől, tehát voltaképpen minden jelölő értékétől. A második jelenetben a darab végén Titus által leölt Tamorát látjuk, amint Laviniához hasonlóan vér csordul a szájából, mintegy rímelve arra a vérre, amit fiai ontottak Lavinia meggyalázásával. Az inverzió macabre iróniája, hogy a fiúk vérét ebben a jelenetben Tamora nyelte le pástétom formájában, mintegy visszafogadva ősméhként azokat a bosszúálló fiúkat, melyeket ő szült és küldött ki a világba.

Az első képpár a BBC 1975-ös filmváltozatából való, ahol az előadásmódban még feltétlenül a shakespeare-i nyelvezet, aszó, az elokvencia a lényegi elem. A film rendkívül éleslátóan dolgozza fel a lehetséges ritualisztikus elemeket, a körbenjárást, a véráldozatot, de nem fordít kellő  figyelmet a képre mint hatáskeltő mechanizmusra, az abjekció, a horror látványára és lehetséges emblémáira. A megcsonkított Lavinia visszafogott panaszolkodó a későbbi változatokhoz képest.

A Kaposvári Csiky Gergely színház színpadi változata sokkal tudatosabban alkalmazza az abjekció látványát. Lavinia Lucius tenyerébe köpi nyelvtelen szájából a vért, és erre a képre rímel a darab végén a Tamora szájából sugárban előszökő vér.

Julie Taymor mozifilmjében valósul csak meg igazán az abjekt és a macabre hagyományok teljes felelevenítése, amikor Lavinia a fájdalom kimerevített emblémájaként sikoltja a vért a néző arca felé, a nyakon szúrt Tamora szájából pedig ugyanilyen totálképben csorog a darab képvilágát amúgy is erősen strukturáló vér.

Meggyőződésünk, hogy az abjekció, a látvány rendszeres alkalmazása a posztmodern kísérletezésekben és feldolgozásokban nem tudható be egyszerűen egyfajta elborult ízlésnek, amelyet az Erzsébet- és Jakab-kori nézők részéről is feltételeztek korábban a kritikusok. Azzal is számot kell vetnünk, hogy ezek a reprezentációs technikák az ismeretelméleti bizonytalanságok, a szubjektumelméleti dilemmák horizontjában működnek, és céljuk, hogy a kimerült verbális, narratív hagyományokon áttörve olyan totális hatást produkáljanak, mint amilyenre az ikonográfiai hagyományokat sűrítő, és azokat az abjekció alkalmazásával kiegészítő emblematikus színház.

A Titus Andronicus CD-ROM a szövegek gazdag linkelésével igyekszik hozzáférhetőbbé, képvilágában is feldolgozhatóbbá tenni a darabot a felhasználók számára. A különböző menüpontok ablakára kattintva kiszíneződnek a szövegben azok a helyek, ahova vonatkozó vizuális, multimédiális, ikonográfiai, populáris kultúrából származó vagy filológiai-kritikai anyagot kínál az adatbázis. A vállalkozás tehát arra az előadás-központú dráma- és színházszemiotikai megközelítésre támaszkodik, amelynek értelmében a drámaszövegek olvasásakor meg kell kísérelnünk egy lehetséges színpadi reprezentációs logikához hozzárendelnünk a szöveget, ehhez pedig elengedhetetlen a vizuális képrendszerek és a konkrét színpadi működés elképzelése. Ebben nyújtanak segítséget a felhasználó diákoknak, kutatóknak, oktatóknak a CD multimediális anyagai.

Erre a szövegre így hivatkozhat:

Kiss Attila Atilla: A Titus Andronicus CD-ROM.  Apertúra, 2005. ősz. URL:

https://www.apertura.hu/2005/osz/kiss-a-titus-andronicus-cd-rom/