2006
Ősz [II. évfolyam, 1. szám – Pszichoanalitikus filmelméletek]
Szerkesztő: Füzi Izabella
Nem pusztán szimbolikus jelentősége van annak, hogy a 19-20. század küszöbén a gondolkodásunkat és a látásunkat meghatározó két új szemléletforma egyidőben jelent meg. A film és a pszichoanalízis – megjelenésükkor – a művészetek, illetve a tudományok peremterületén foglaltak helyet. A századforduló bölcseletének egyik legnagyobb kihívását éppen ezen új tapasztalásformák és az azokhoz való hozzáférés artikulálása jelentette. Walter Benjamin az „optikai tudattalan” fogalmában vonta össze e két területen megjelenő kérdéseket: a kamera nem pusztán az emberi szemet tökéletesítő, azt kiegészítő technikai invenció, hiszen a filmezés technikai apparátusa a reprezentáció egy újabb dimenzióját nyitotta meg a nézők számára. A filmnek az emberi észlelést átalakító-átíró karakterét Benjamin a tudattalan dimenzióját feltáró pszichoanalízishez hasonlította: „Az optikai tudattalanról csak a kamerán keresztül szerzünk ismereteket, ahogyan az ösztönös tudattalanról a pszichoanalízis segítségével.”
Tartalom
Jean-Louis Baudry: A filmi apparátus ideológiai hatásai
Dragon Zoltán: Merre tovább? A pszichoanalitikus filmelmélet útjai a huszonegyedik században
Slavoj Zizek: Szeressem felebarátomat? Köszönöm, nem!
Kiss Attila Atilla: Felületkezelés. A Crash szemiográfiája
Laura Marcus: Álom és kinematografikus tudat
Kérchy Vera: Vászon-anyaság. A Persona (szét)olvashatatlanságáról
Kitekintő
Mikola Gyöngyi: Belépés az ördögi körbe
Taní-tani
Diákmunka
Pataki Katalin: Titkok és burkok. Hitchcock Londoni randevú című filmjében
Recenzió
Papp Orsolya: A végtelenben összefutó párhuzamosok
Digitális
Dragon Zoltán: Lacani Tünetek: Lacan.com és a Symptom
