Témám [1] Tom Lloyd Live Before You Die (2008) című filmje. Öt főbb szempont szerint elemzem, ezek sorban: a mozgás és utazás mint esztétikai eszköz; a film ábrázolásmódjának hasonlósága a reklámokhoz, ennek lehetséges okai; a szereplők, illetve Lloyd mint aktivista; a szereplők, illetve Lloyd mint tulajdonképpeni menekült. Kiegészítő szempontok még a különbségek és hasonlóságok általában a kelet- és nyugat-európai helyzetben, illetve a cigányság helyzetében; a New Traveller kultúra általában, illetve más Traveller csoportokhoz viszonyítva. [2]

A mozgás esztétikája

Izgalmas, amikor egymás után találkozom egy név nélküli szerző dolgozatával, amely a New Travellerek kultúráját mint ellenkultúrát igyekszik rehabilitálni, illetve a scribd.com kísérletével, hogy ugyanerről egy ingyenesen letölthető kormányzati kiadványt (kitakart kiadóval, kitakart sample-lapokkal) pénzért adjon el. Az egyik oldalon nem számít a szerzőiség, csak az üzenet; a másikon nem számít a szerzőiség, csak az üzlet. Az egyik oldalon azok, akik a saját eszközeikkel az elismerésért küzdenek – különben a kormányzati kiadvány is mítoszok és tévhitek lebontását tűzte ki célul, tehát ehhez az oldalhoz tartozik; a másikon mindazok, akik ebből hasznot akarnak húzni. Ez valami olyasmi, mint amit Guy Debord és a 60-as évek szituacionistái vettek észre [3] a saját környezetükön: a gazdasági alapon szervezett totális rendszer a saját épülésére használja az ellene lázadókat. Miután a szituacionisták 60-as évei ugyanazok, mint az első New Travellerekéi, [4] ebben a hasonlóságban nincs semmi váratlan. A dolog ott lesz érdekes, ha a New Travellereknek mintát adó Travellerek helyzetét is ide kötöm. Azért válhattak mintává, mert rájuk a többségi társadalom mindig úgy nézett, mint akik az ő totalitásra törő rendszerét fenyegetik; kinek ellenségek voltak ezért, kinek hősök. Ha pedig hősök, az egész életmódjukat romantikus köd lengte körül, és csak az nem volt érdekes senkinek, milyen a valódi életük. A cigányság a szabad mozgásnak, a mozgás szabadságának szimbolikus alakja lett.

A mozgó ló, Eadweard Muybridge, 1878.

A mozgó ló, Eadweard Muybridge, 1878.

Máskülönben a mozgás esztétikája széllel, lovakkal, madarakkal kezdődik. Jönnek aztán a kulturális termékek, úgymint a hajók, a kocsik, a kerekek és az utak; a 20. század elejétől pedig a gép. Avantgarde, futurizmus: a lovakat vonatok, a madarakat repülők váltották; a zenét a fém és a gőz hangja, a táncot a fém és a gőz látványa, a tökéletesebb, modern mozgás. Moholy-Nagy filmje, a Nagyvárosi cigányok (1932) még a cigányokat eszközként használja az absztrakt mozgás megjelenítéséhez. A Live Before You Die fordít a helyzeten; a készítő maga már a másik oldalán áll, és úgy tűnik, visszaköveteli a mozgást a gépektől. A film vonatfüttyel indul, aztán mintha a vonat ablakából néznénk a Traveller sátrakat, miközben elmegyünk mellettük. Az egyenes mozgás gyorsan zord spirállá alakul, hogy ebből kikerülve felszabadulásként élhessük meg a kamera érkezését a táborba. A vonat még egy utolsót sípolva eltűnik, és a helyét zenének, történetnek, nyugodt képeknek adja át – két világ erős kontrasztja már az első fél percben.

Gondolom, a mozgás esztétikájának narratív oldala teszi alkalmassá ilyen kontrasztok kifejezésére a Traveller-életmódot. A cigányok és Travellerek mesehősök is egyben, nem csak a mozgásfogalom érzéki formái. A mozgás mint utazás: legalább Gilgames vagy Odüsszeusz óta evidens, hogy minél nagyobb egy utazás, annál izgalmasabb (és transzcendensebb) – különösen az élet előtti szürke hétköznapokkal szembeállítva. A mítoszok és népmesék hagyományát mostanában regények, kalandfilmek és road movie-k viszik tovább, „ultimate horse-drawn road movie-k”. [5]

Sok egyéb mellett romantikus utazásvíziókat lát a (főleg nyugat-európai) többségi kultúra a cigányokban. [6] A puszta tény, hogy ők vándorlásban voltak és vannak néha, alkalmassá tette őket a „világgá menés” ábrándjainak megtestesítésére a velük érintkező, ám róluk nem sokat tudó letelepedett kultúra számára. Nyilván nem a vándorcigányok által alakult ki az egész utazásromantika, hiszen annyira természetesen játszik a képzelet bármi távoli ismeretlennel. Például a nyugati fantáziát legalább ennyire elragadja a „sivatag hajói” beduin tevés karavánok léte is; egyszer jó lenne összeszámolni, hány regényt és forgatókönyvet írtak róluk, miattuk. De a cigány karavánok mindenképp formálták ezt az ábrándozást: a vándorló cigány a letelepedett európaiak szemében tulajdonképp egy kulturális archetípus.

„DIY living – just do it!”

A Live Before You Die filmben már a címben is eljátszanak a fogalmi keretek relativizálásával: lehet úgy is élni, hogy az ember közben nem „él”. Ha így vesszük, az utazással elhagyott társadalom nem lehet több siralomháznál. Amit a narrátor a „Kingdom of Heaven-ről” mond, eleve a szekularizált értelmezés kedvéért mondja, arra a társadalomra vonatkoztatva, ami látszólag az általános jólét felé tör, de például a hierarchizáltsága leleplezi, hogy az állítólagos cél nem az, ami felé ténylegesen tart. Másként semmi értelme a mennyek államformáját firtatni. Aztán valódi mennyországként a commonwealth jelenik meg. Elérhető, ha valaki követi a film instrukcióit, útra kel, élni kezd – a film meg akar erről győzni, érzelmekre építve érvel, tulajdonképp az életmód reklámja.

Kate & the Gypsies, Iain McKell, 2009. (Divatfotó a V magazinnak, a képen Kate Moss.)

Kate & the Gypsies, Iain McKell, 2009. (Divatfotó a V magazinnak, a képen Kate Moss.)

„DIY living – just do it” hangzik el 3:10-nél a filmben. Az 1988-as „Just Do It” szlogennel lett a Nike sportruhából divatmárkává. [7] 1995 és 2008 közt, mikor Lloyd a film készítésével foglalkozott, már rég elöntötte ez a mondat a világot – nem hinném, hogy véletlenül került a narráció szövegébe. A filmet más szempontból is tipikusan a reklámokra jellemző retorika hatja át. „Ahogy élsz, az nem jó, az nem az igazi, de ha ezt választod, akkor jobb lesz” – sarkosan összefoglalva ez az üzenet. Csak úgy, mint egy tusfürdő vagy cipő félperces tévészereplése, ez is életmódot árul a nézőnek. Működik az egyes ember önmagában való elbizonytalanítása, működik egy újabb norma felé való presszionálása; a jelen devalválódik, az új a vágyak tárgya. Persze mikor ezt írom, előfeltételezem, hogy nem-Traveller a célközönség; és miért is ne feltételezném ezt, mikor Lloyd Dreamtime Film stúdiója így vezeti fel a – music videók közé is sorolt – Live Before You Die-t:„the ultimate horse-drawn road movie”.

De miért szól a film a benne szereplő New Travellerek által elutasított világ nyelvén? A kapitalizmus logikája szerint beszél annak elutasításáról: „The less you have, the more you are!”(„Ha nincs semmid, több vagy magad”). Az általa népszerűsített életmódhoz eközben nem tartozik azt hordozó árucikk – milyen reklám ez? Talán ironikus. „Lehet ám így is” – mondja gúnyosan. Vágyat ébreszt azokban, akik a reklámok formanyelvén szocializálódtak, akik tudják, hogy kell egy hirdetésre reagálni, és akkor lennének zavarban, ha más formában kapnák Epona gyermekeitől a hírt: „there is life before death”(„van élet a halál előtt”). Ha tévedésből készült is, ez metsző irónia lehet. „Kell? hát gyere, érd el, de te magad” – mondja. Aki ezzel szembesül, akinek kell ez, és akit meggyőz, nem tehet mást, mint hogy létrehozza magának ezt az életet – Do It Yourself living, a „csináld magad élet”, már el is kezdődött. A másik, ami történhet a megérintett nézővel, hogy mélyen belül egy újabb adag csalódott fájdalommal, megint egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy a fogyasztói társadalom súlya alatt összeomoljon…

De ha nem is tudatos irónia van a reklámnyelv használata mögött, talán akkor is valamiféle aktivista mentalitásból szól Lloyd ezen a nyelven. A film romantikus klisékre épít, a Traveller-archetípusra, hátha az rezonál a néző fejében valami ábránddal, hátha a nézőn változtat. A lázadást népszerűsíti? Vagy: társadalmi célú hirdetés, és politikai szándékkal készült az elismerésért folyó küzdelemben. Ami a jelek szerint nagyon is ráfér a Traveller közegre, mind a múltjukat [8] mind a jelenüket [9] tekintve. Majdnem az első megjelenésük óta üldözik a cigányokat és karavánokat, a kontinensen csakúgy, mint a brit szigeteken. Nagy Britanniában 1783-ig a halálbüntetés járt annak, aki Gypsy és/vagy Traveller. A La Manche-on innen sem volt jobb: ahol nem ölni akart az állam, ott rabszolgák kellettek neki, akár még 1864-ig is. Aki csak az erőszakos integrációnak, letelepedésre kényszerítésnek lett az áldozata, még szinte szerencsés volt; és ez a mentalitás, az üldöztetés még a holokausztot is túlélte. Üldöztetés és szabadság: így lehettek a Travellerek az ellenállás szimbólumai; így lehettek ellenkulturális referenciák és minták; így fogta meg a rájuk égetett bélyeg a New Travellereket is. Ha a romanticizáló filmeknek hála, a többség szemében nem törvénytelen idegenek vagy bűnözők, hanem legalább csak romantikus álmodozók lehetnek, ez akár már a békés egymás mellett élés felé is mutathat.

The New Gypsies, Iain McKell, 2011.

The New Gypsies, Iain McKell, 2011.

Félreértési elmélet [10]

Kelet-Európában jellemzően minden másként alakult. Valahol Władysław Ślesicki filmje [11] kapcsán olvastam, akikkel ő forgatott, talán az utolsó lengyel karaván volt; de sok helyen már korábban végbement a letelepítés. [12] Traveller-szabadságvízió híján, a vasfüggönyön innen, Magyarországon pl. a táncházas népi kultúrát választotta nem-városi identitásnak az ellenkultúra. De ha a New Traveller életmód is egy ellenkultúrából alakult ki, felmerült bennem, hogy esetleg nem a valódi Traveller hagyományokat vették át saját vándor-identitásuk kialakításához, hanem annak csak egy idealizált alakját. Így még egy lehetőség jut eszembe, [13] hogy miért ez a reklámnyelv, miért vette magára Lloyd filmje a romantikus klisék alakját. Miután a New Travellerek alapvetően olyan emberek, akik maguk választották maguknak ezt az életet, [14] döntésük meghozásában szempont lehetett, hogy a Travellerséget már eleve ezen a romantikus ködön át látták. Ha így van, akkor a következő kérdés az, vajon képesek-e valóban megalkotni és megélni azt az idillt, amit a Live Before You Die megjelenít.

A válasz általában véve valószínűleg nem, miután még azoknak is, akik nem adósságok vagy hajléktalanság elől menekülnek az utakra, komoly problémákkal kell szembenézniük. Gyakran nincs megfelelő munkalehetőségük, se megfelelő hozzáférésük egészségügyi- vagy más szociális ellátáshoz, akár a gyerekeknek iskolához. Nincsenek megfelelő táborhelyeik, miután a helyi hatóságok az 1994-es Criminal Justice and Public Order Act alapján nem kötelesek sehol engedni a legális táborozást. Röviden: a többséggel nehéz más-ként együtt élni. Valószínű, hogy csak azok élhetnek meg háborítatlan idillt, akik csak időszakosan utaznak – mondjuk csak nyáron, mondjuk csak fesztiválról fesztiválra.

04

Kilakoltatás a Dale-farmon, 2011. (Fotó: Oli Scarff/Getty Images)

Pedig milyen izgalmas lehetne, hogy valamit azért hoznak létre, mert azt hiszik, már valós. Hasonló jelenséggel lehet találkozni az antropológia terén is, akár a reprezentáció vagy a lokalitás kapcsán. Például adott egy tradicionális megközelítése a lokalitásnak, miszerint egy kultúra helyhez és időhöz kötött; [15] ami a gyakorlatban gyakran bizonyul hibásnak még közeli és a szokásos módon értelmezhetőnek tűnő kultúrák esetében is. [16] (Ha a Traveller-jelenséggel foglalkozom, kifejezetten hasznos lesz még Marc Augé lokalitással szembeni nem-hely koncepciója.)

Ami a reprezentációt illeti, nem újdonság, hogy ha egy csoportot másik csoport jelenít meg, a saját elképzeléseinek megfelelően fogja azt látni-láttatni. [17] Épp ezért figyeltem fel Tom Lloyd filmjére. Az Úton, útfélen vetítésére készülve megállapítottuk a lovaglós-vándorlós filmek valószerűtlenségét. Mind a „Here are the Gypsies!” [18] jellegű, a többség által és a többség számára készült reprezentáció: kiemelik a legapróbb különösséget is, és elhallgatják a hasonlót. A Live Before You Die-tól mint önreprezentációs filmtől intuitíve mást vártam, nem ugyanazt az erősen romanticizáló hangvételt. Mégis, ezt nézve is a letelepedett többségi szemén át láthatok csak a Traveller-világba. [19] Persze Lloyd mindössze 9 hónapot utazott az általa filmezett karavánnal, ennyi időt talán túlélhettek az ő romantikus prekoncepciói – talán ezek hatják át a művét. Vagy talán egy hetet sem vészel át semmi ilyen előítélet. Mindenesetre statisztikák, tanulmányok és road movie-k alapján nem fogok soha tiszta képet kapni arról, mit is jelent ez az életmód. A Live Before You Die legalábbis semmi többet nem mond erről a távolról közelítő képzeletnél.

Amíg nem tisztán a szövegre fókuszálok.

Kalderás cigányok sátor előtt, valószínűleg 1930 körül. Ismeretlen forrás.

Kalderás cigányok sátor előtt, valószínűleg 1930 körül. Ismeretlen forrás.

„Give Up Activism”

A különbség végül nem is a látvány, hanem a hozzá tartozó szöveg. Ez emeli ki Tom Lloyd Traveller-romantikáját a többi közül: az esztétizáló romaképek helyett inkább a politizálóak közé utalja. Ennél fogva Lloyd filmje, és a benne megjelenő New Travellerek, hasonlíthatóak lesznek a szintén antikapitalista ambíciókkal bíró bohémséggel. [20] Ez a hasonlóság viszont csak felületes; a bohémek viszonya egészen eltérő volt többek közt a lokalitáshoz, és ezáltal a problematizált társadalomhoz. Ezen kívül, úgy tűnik, a film és szereplői még más hagyományokból is bőven merítenek. A narrációban megjelenő utalások – commonwealth, a halál mint leveller [21] – egybecsengenek más szöveggel is, amely szerint a korai New Travellerek táborai az 1649-es True Leveller Standard szavait visszhangozták. [22] Elvileg a kontextust ekkor még a szabad fesztiválok elleni hatósági fellépés adta; később a földhöz való jog követelése egybeolvadt a Thatcher-kormány intézkedései elleni más fellépésekkel. [23] Lloyd maga is azt mondja, [24] egy tüntetések filmezésével töltött év után találkozott a Live Before You Die-ban szereplő csoporttal. Ezt az 1994-es évet örökíti meg az előbbivel párba állítható I Am Alive (Tom Lloyd, 2011). [25] Az előbbi vonatfüttyel indul, szédítő mozgással, hogy helyette a természettel való harmóniára vezethessen rá; ez utóbbi közvetlenül kimondja, hogy az emberek nyüzsgő forgalma helyett csöndre vágyik. A forgalom autókat jelent: a helyszín a Solsbury Hill, egy a sok hely közül, ahol környezetvédők, hippik, erőszakmentes aktivisták szembeszálltak egy környezettel nem sokat törődő, hatalmas útépítési programmal. A földért, a gép ellen: egyfajta 20. század végi géprombolás ez.

06

Solsbury Hill, Adrian Arbib, 1994.

„Hidd el, hogy tudsz repülni” – magyarázza a narrátor – „és közben tudd, hogy úgyis leesel.” A képeken embereket látunk fákon. Felmásznak, tulajdonképp felköltöznek a fákra, hogy a testükkel védjék őket. Aztán leemelik őket; visszamásznak a munkagépekre, és mint madarak állnak sorban a daruk karján. Nézelődnek. Szaladnak. Végül utcai tüntetések képe zárja a sort. Közben a narráció elmondja: ők elbuktak – bár végül a kormány nagyon kevés új utat épített meg –, de a forradalom tulajdonképp sikeres. Tudják, hogy úgyis reménytelen, amit csinálnak, szóval nekik elég a közösség, a táncolás és a tüntetés, és akkor már elmondhatják, élnek. Furcsa ez a fatalista pesszimizmus, ha a forradalmukat alapvetően sikeresnek tekintik, hiszen az utak jelentős része végül nem épült meg. [26]

Van egy másik narratíva, [27] amely szerint az útépítés részleges megállításánál nem is ért el többet a road protest hullám, se a hozzájuk kapcsolódó többi antikapitalista megmozdulás a 90-es években. A részlegesség: a tüntetők – emberek színes batikolt ruhában, raszták – jól azonosítható szubkultúraként jelentek meg a társadalom többi tagja előtt, akik így nem identifikálódtak velük és céljaikkal. A siker: a tüntetésekből piaci kockázat lett. A kisebb, felkészületlenebb vállalatok elbuktak; ott nem lett út. A nagyobbak meg tudták oldani, közben kiszorították a gyengébbeket, és megszerezték a piac újabb és újabb részét. Végül költség-haszon szempontból nem érte meg tovább erőltetni az építkezéseket – minden a kapitalizmus rendszerén belül, azt újratermelve, bármi forradalmi elem nélkül történt. Ami az aktivistákat illeti, hozzá sem tudtak kezdeni valódi változások indításához – a rendszer totalitását ismét alábecsülték, csakúgy, mint a 60-as években.

Ami Lloydot illeti, nem lehet véletlen, hogy ezek után valami másba kezdett: „A következő reggel azzal a felismeréssel ébredtem, hogy az egyetlen ok, amiért Londonban éltem és dolgoztam, hogy elég pénzem legyen vidékre menni élni”. [28] És az új film, az utazós, valóban sokkal optimistább, lelkesebb és bátorítóbb hangvételű. Mintha az egész mögött az a felismerés lenne, hogy a rendszeren, a társadalom egészén ugyan nem lehet változtatni, de van mód az individuális kilépésre. „Széleken, senkiföldjén, határokon egy hely leülni nem nagy kérés” („On verges, wastelands, margins, a place to sit is not a lot to ask”) [29] – a Traveller-karavánok így lesznek mozgó menekülttáborrá.

Newbury Bypass Road Protest, Antonio Olmos, 1996

Newbury Bypass Road Protest, Antonio Olmos, 1996

„On verges, wastelands, margins”

Éhezés vagy háború elől lehet fejlett országokba menekülni – de mi van, ha valakinek az első világ az élhetetlen otthon? Ha valaki nem tud hinni abban sem, hogy északra vagy nyugatra érve jobban élhet, ha nincs közigazgatási hatalom, amelytől menedéket kérhet? Ha talán épp a közigazgatási hatalom elől menekül (akár mert anarchikus szabadságra vágyik, akár mert a bank elárverezte a házát), akkor már csak oda menekülhet tovább, ahol kívül esik a tömegek és intézmények látóterén. Azaz menedéknek maradnak az utak, az útszéli üresség, az utazás maga. Ilyen szempontból a Travellerek helyzete analóg az elhúzódó menekültstátuszban lévő személyekével. Haza nem mehetnek, mert ott a helyzet változatlan, ám befogadó ország sincsen. Vannak viszont rezervátumok, az üresség és semmi, a mozgás és mobilitás terei, áthatva az ideiglenességtől és a vissza-visszatérő hatósági ellenőrzésektől: vannak a nem-helyek. [30]

Mivel a nem-hely is a gazdasági-társadalmi rendszer integráns része, nem gondolom, hogy szándékolt végcélja lenne egy New Travellernek. Ők inkább csak feloldanák magukat a mobilitásban, a geometriailag értett térben, hogy ez a megfoghatatlanság legyen számukra a hely. Ezt a senkiföldjévé oldott teret az állam alakítja nem-hellyé, miközben a területe és az állampolgárai fölött egyre kifinomultabb kontrollt igyekszik gyakorolni. Ilyen szempontból az Irish- vagy Romani Travellereket – miután elsősorban gazdasági okokból kellett, hogy utazzanak [31] – az árukörforgásban betöltött szerepük sokkal inkább köti a nem-helyekhez. Viszont az eredeti New Traveller, a hippi, akinek a természet, a tánc, a szabadság kell, ő nem a funkciójáért lép az útra, hogy azt követve A-ból B-be érjen. Neki a köztes állapot kell; A-t nézve a kilépettség, B-hez képest a meg nem érkezettség. Ő letér az útról is: a nem-hely a kultúra területe így vagy úgy, de a domb és a mező talán néha már nem. Ő, a New Age Traveller lassan megy, ő ott van a tájban, mert nem átmegy rajta; ő megérkezett az út legelejétől legvégéig.

Épp csak annyi a baj ezzel, hogy fenntarthatatlan, de talán elérhetetlen állapot is. Vagy letelepedettként kell dolgozni az anyagi feltételek biztosításához legalább az év egy részében, vagy üzletileg érdekelt utazóvá kell válni. És ha a pénz megvan, a hatósági ellenőrzéseknek még mindig meg kell felelni. Az autoritások egy percig sem szűnnek felügyelni a nem-helyeket sem: ezek az „ártatlanoknak” vannak fenntartva. [32] Az individuális menekülés korlátja itt pontosan ugyanaz, mint oka: a megfelelés uniformizáló kényszere; a totalitásra törő felügyelet és korrekció.

André Raatzsch, Rewritable Images, 2010. (Fotó: Szegedy-Maszák Zoltán)

André Raatzsch, Rewritable Images, 2010. (Fotó: Szegedy-Maszák Zoltán)

 

 

Jegyzetek

  1. [1] Témám a Romakép Műhely 2014. március 5.-i „Úton, útfélen” című vetítéséhez és az azt követő beszélgetéshez kapcsolódik. Aznap este négy film került vetítésre: Moholy-Nagy László: Nagyvárosi cigányok (1932); Sára Sándor: Cigányok (1962); Władysław Ślesicki: Mielőtt a levelek lehullanak (1964); Tom Lloyd: Live Before You Die (2008); illetve bemutatásra került a Traveller Times című folyóirat. Meghívott szakértők és vendégek Daróczi Ágnes és Bársony János voltak. A beszélgetésről felvétel készült: https://www.youtube.com/watch?v=x-weLaoYtgM
  2. [2] Ami a fogalmakat illeti, a Traveller kategórián belül különbséget fogok tenni Ethnic Traveller és New Traveller között. Az előbbiek olyan „emberek, akik hagyományosan nomád kultúrákba születtek”. Közéjük tartoznak az Irish Travellerek (róluk nem igazán lesz szó), illetve a vándorló cigányok. Ami a New Traveller csoportokat illeti, „Ők általában olyan emberek, akik az utazó életmódot az életük során választották. […] A New Traveller kultúra a hippi és a szabad fesztivál mozgalmakból nőtt ki.” Megjegyzem, a Traveller kategóriába még nagyon sokféle ember és csoport tartozik, akik változatos okokból időszakosan vagy állandóan nomád életmódot élnek. A fogalmi megkülönböztetést (és az idézett mondatokat) innen vettem át: Jake Bowers: Gypsies and Travellers: Their lifestyle, history and culture. In Travellers’ Times Online FAQ Pack http://www.travellerstimes.org.uk/downloads/lifestyle_history_and_culture_24052010111520.pdf (utoljára letöltve: 2014-06-04)
  3. [3] Vö. Guy Debord: A spektákulum társadalma. http://www.ligetgaleria.c3.hu/spekt%20tars%20liget%2011%20print.pdf (utoljára letöltve: 2014-06-04)
  4. [4] Fiona Earle: A Time to Travel? An Introduction to Britain’s Newer Travellers. 2. http://www.enablerpublications.co.uk/pdfs/A%20Time%20to%20Travel%20-%20graphical%20ebook%20sample%20-%20p1-5.pdf (utoljára letöltve: 2014-06-04)
  5. [5] A „Tervezetről” adott leírást lásd a Dreamtime Film honlapján. http://web.dreamtimefilm.co.uk/projects/live-before-you-die/ (utoljára letöltve: 2014-06-04)
  6. [6] Vannak térbeliségüket tekintve statikusabb, sokkal inkább a művészettel, zenével, könnyelműséggel kapcsolatos romaképek. Az efféle prekoncepciók, előítéletek és (félre)értelmezések gyanúsan jól kiegészítik egymást például a tücsök és hangya párezer éves meséjével. A tücsök zenél, a tücsöknek nincs háza (a hontalanság és mobilitás tehát előkerül), a tücsök majd úgyis a hangya monoton munkájának gyümölcseit fogja követelni a végén. A tücsökre nincs szükség, télen megfagy. (A mese akkor válik többértelművé, amikor a Walt Disney-féle 1934-es átiratban már befogadja a hangya a tücsköt. Miután a mesében megjelenő szolidaritást a valóságban nem látom, az a benyomásom támad, ettől a ponttól a „tanmese” üzenete már nyíltan alárendelődik a békés szórakoztatásnak. Persze a 20. századi mindent integráló érett kapitalizmus hozzáállását szemléltető tanmeseként is értelmezhető az új történet – és még számtalanféleképpen.). A tücsök ugyan nem feleltethető meg egészében a „muzsikus cigány” karakterének, de pl. a bohém „penniless Pierrot” figurával már annál inkább: „túlságosan álmodozó ahhoz, hogy egzisztenciát teremtsen, nem tud lépést tartani a merkantil társadalom instrumentális gondolkodásával”. Vö. Marcus Verhagen: Bohemia in Doubt. In Vanessa R. Schwartz, Jeannene M. Przyblyski (szerk.): The Nineteenth-Century Visual Culture Reader. New York, Routledge, 2009. 327-337.
  7. [7] Mini-case Study: Nike’s „Just Do It” AdvertisingCampaign. In Center for Applied Research http://udoc.eu/reader/b0c524. (utoljára letöltve: 2014-06-04)
  8. [8] Lásd Judith Oakley: Historical categories and representation. In Judith Oakley: The Traveller-Gypsies. Cambridge, Cambridge UP, 1983. 1-28. http://catdir.loc.gov/catdir/samples/cam031/82009478.pdf (utoljára letöltve: 2014-06-04), illetve JPR Policy Paper: The Roma/Gypsies of Europe: a persecuted people. http://www.bjpa.org/Publications/downloadFile.cfm?FileID=4558(utoljára letöltve: 2014-06-04)
  9. [9] Lásd BEMIS: Gypsy Travellers in Contemporary Scotland. The 2001 ‘Inquiry into Gypsy Travellers and Public. Sector Policies’: Ten Years On. BEMIS 2011.http://www.bemis.org.uk/docs/gypsy_travellers_in_contemporary_scotland.pdf (utoljára letöltve: 2014-06-04), illetve Lyn Webster, Jane Millar: Making a living. Social security, social exclusion and New Travellers. Bristol, Policy Press, 2001. http://www.jrf.org.uk/sites/files/jrf/jr097-social-exclusion-travellers.pdf (utoljára letöltve: 2014-06-04)
  10. [10] „A fejlődés a különböző emberek és korszakok egymásrahatásából […] áll. Mivel azonban ember embert nem ismer belülről, nem értheti meg, hogy mit akar, korszak előző korszakot még kevésbé […], ha azonban mégis átveszi, amit lát, hamisan veszi át, félreértve és – újabb félreértéseknek talajt készítve.” Popper Leó: Félreértésielmélet. In Uő: Esszék és kritikák. Magvető, Budapest, 1983. 116-117.
  11. [11] A Mielőtt a levelek lehullanak (Władysław Ślesicki, 1964)egy karaván esztétizált hétköznapjait jeleníti meg. Vágtázó lovak, kártyavetés, hegedűszó.
  12. [12] Például Magyarországon „Az erre irányuló rendeletek rejtetten hatottak, az 1893. évi népszámláláskor a magyarországi cigányság kb. 90%-a már letelepedett és állandó lakóhellyel rendelkezett”, írja a Székely község Cigány Nemzetiségi Önkormányzata a honlapján. (http://szekelycko.5mp.eu/web.php?a=szekelycko&o=OAxHDSQGdx) Ez különben nem jelenti azt, hogy nyoma sem lenne többé az ilyen jellegű utazó életmódnak. Az a benyomásom, hogy a mutatványosok és hintások gazdaságilag indokolt szezonális vándorlása tekinthető az életmód egy kortárs folytatásának. A témához köthető a Romakép Műhely 2014. március 12.-i „Vándorlás, mobilitás” című vetítése. A hozzá kapcsolódó beszélgetés megnézhető itt: https://www.youtube.com/watch?v=OEwK5LQWxCQ
  13. [13] Mert a nosztalgiát, mint személyes motivációt nem veszem számításba. Túl egyszerű lenne.
  14. [14] Kivéve persze a második vagy harmadik generációs New Travellereket. Bár velük ritkán lehet találkozni. Lásd Jake Bowers: Gypsies and Travellers. I. m.
  15. [15] „… az etnológiai hagyomány, amely a kultúrát időben és térben lokalizáltként képzeli el.” Marc Augé: Non-Places. Introduction to an Anthropology of Supermodernity, London − New York, Verso, 1997. 34. http://asounder.org/resources/auge_nonplaces.pdf (utoljára letöltve: 2014-06-04)
  16. [16] „A szociális antropológiában a lokalitásra vagy a helyekre irányuló klasszikus figyelem, amely […] leginkább abban a hétköznapi kérdésben jut kifejeződésre [..]: »Hol végzel/végeztél terepmunkát?« […], helytelenül feltett kérdés.”Lenka Budilová, Marek Jakoubek: Anthropological fieldwork, site and Roma communities: Roma/Gypsies in the Czech and Slovak Republic.
  17. [17] Ld. pl.: Eliot R. Smith, Diane M. Mackie: Szociálpszichológia. Osiris, Budapest, 2001. „Társas identitás” fejezet, 321-377.
  18. [18] Annabel Tremlett: „Here are the Gypsies!” The importance of self-representations and how to question prominent images of Gypsy minorities. Ethnic and Racial Studies, 2013/11. http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/01419870.2012.669487 (utoljára letöltve: 2014-02-27)
  19. [19] Érdekes kérdés, hogy mennyit változtat az én – nézői – pozícióm azon, ami látványt a kamera elém tár.
  20. [20] „Társadalmi sztereotípiaként a bohém a népszerű párizsi folyóiratok oldalain öltött először testet valamikor az 1840-es évek derekán.” Mary Gluck: A bohém művész kulturális gyökereiről. Korunk, 2010/5. 1. http://korunk.org/letoltlapok/zi_marygluck.pdf(utoljára letöltve: 2014-06-22) Bohémek először a cigányok voltak (minthogy úgy vélték, Bohémiából, azaz a mai Csehországból származnak), de a szót persze más marginalizált-kriminalizált csoportokra is használták. Aztán művészek is azonosították maguk vele, miközben pozíciót kerestek a kor és környezet polgári-konzervatív, meglehetősen anyagias jellemzőinek kritizálásához. Az ő esetükben a cigányság megint csak eszköz, afféle álarc volt: „A bohém én volt az első és alighanem a legszínesebb ezek közül a maskarák közül, melyek a 19. század folyamán a modernista művészt jellemezték.” Uo., 18. Érdekesség, illetve jellemzi a szubkultúra fragmentált voltát, hogy bizonyos esetekben a bohémség gond nélkül összefért az antiszemitizmussal, xenofóbiával, és nőgyűlölettel. Lásd Marcus Verhagen: i. m
  21. [21] A levellerek egy politikai mozgalom tagjai voltak Angliában, a 17. század közepén. A népszuverenitás elve mellett álltak ki, kiterjesztett választójogot, törvény előtti egyenlőséget, vallási toleranciát követeltek.

  22. [22] „The Earth (which was made to be a common treasury of relief for all, both beasts and man) was hedged into enclosures…. is bought and sold and kept in the hands of a few.” idézi Fiona Earle: i. m. 3.
  23. [23] Uo. 5.
  24. [24] Itt Culture Unplugged.com. http://www.cultureunplugged.com/documentary/watch-online/play/3634/Live-Before-You-Die
  25. [25] a href=”http://web.dreamtimefilm.co.uk/projects/i-am-alive”>http://web.dreamtimefilm.co.uk/projects/i-am-alive/
  26. [26] „The government slashed the roads programme 3 times, each by a third, in response to direct action techniques and associated public opinion.” Wikipédia. http://en.wikipedia.org/wiki/Environmental_direct_action_in_the_United_Kingdom#Road_protest_camps
  27. [27] Andrew X: Give up Activism. (1999). In The Anarchist Library. http://theanarchistlibrary.org/library/andrew-x-give-up-activism
  28. [28] Idézet a Culture Unplugged oldaláról, vö. 24. jegyzet.
  29. [29] Live Before You Die, 1:30 körül.
  30. [30] Lásd Marc Augé: i. m.
  31. [31] A vándorlás ilyen gazdasági okáról az Úton, útfélen beszélgetés első perceiben volt szó, dokumentumfilm-részletként is. A beszélgetés felvételéhez lásd az 1. jegyzetet.
  32. [32] „Checks on the contract and the user’s identity, a priori or a posteriori, stamp the space of contemporary consumption with the sign of non-lieu: it can be entered only by the innocent.”Marc Augé: i. m. 102.
Erre a szövegre így hivatkozhat:

Fogl Márton: Úton-útfélen. Apertúra, 2014. nyár-ősz.. URL:

http://uj.apertura.hu/2014/nyar-osz/fogl-uton-utfelen/