2015
Tavasz-nyár [X. évfolyam, 3-4. szám – (Tudományos-)fantasztikum a kortárs filmben]
Szerkesztők: Benczik Vera és Füzi Izabella
A filmtörténet folyamán a fantasztikum a kezdetektől hangsúlyosan jelen volt a filmművészetben, és Fritz Lang Metropolisát (1927) máig úttörőnek tekintik a médiumban. Mind a science fiction, mind a fantasy komoly múltra tekint vissza, és piaci részesedésük a trükktechnika fejlődésével egyre jelentősebbé vált: 2014 anyagilag legjobban teljesítő filmjei közül az első tíz műfaját tekintve sf vagy fantasy. Popkulturális súlyát tekintve a fantasztikum, médiumtól függetlenül, viszonylag későn került a tudományos kutatás középpontjába, és a móduszt gyakran érte és éri az eszképizmus vádja, annak ellenére, hogy ezek a művek a szórakoztatás mellett mindig is komoly társadalomkritikai potenciállal rendelkeztek, és egyedi eszköztárral tudtak reflektálni koruk problémáira és kérdéseire. Mára – főleg az angolszász kritikai közegben – már több évtizedes hagyományra tekint vissza a fantasztikum irodalom- és kultúrtörténeti vizsgálata, és itthon is egyre gyakrabban válik tudományos konferenciák és esszékötetek témájává.
A szám tanulmányai mind a tágabb értelemben vett fantasztikumhoz kapcsolódnak, legyen az science fiction, fantasy vagy a móduszhoz kapcsolódó szórakoztatóipari jelenség. Átfogó elméleti írásaink egyrészt a műfaji meghatározások korlátait, és az alkotói / fogyasztói közösségek határkijelölő szerepét, másrészt a science fiction film látszólagos válságát térképezik fel. A tanulmányok kulcsszófelhője változatos képet mutat, az itt szereplő esszék fókuszában többek közt a virtualitás, az extimitás, gender-szempontok, posztapokaliptikus-egzisztencialista kérdések, a poszthumán állapot, a posztkoloniális narratíva átültetése a science fiction nyelvezetére, a metafantázia és a valóságteremtés, a gravitációs binaritás és a szerelem, Disneyland, utópia és a fogyasztói társadalom, a fantasztikum marketingje és a merchandise-ipar állnak. Mindez együtt széles keresztmetszetben mutatja meg a műfaj és műfajra adott kritikai reflexió sokszínűségét.
A trükktechnika fejlődésével az elidegenített valóságok vizuális megjelenítése is egyre realisztikusabbá vált, így napjainkra egy film cgi-rétege már szinte elválaszthatatlan a valóságtól.
Tartalom
John Rieder: Meghatározzuk-e az SF-et vagy sem? Műfajelmélet, SF és történelem
Vivian Sobchack: Mittudományos fantasztikum? Egy műfaj hanyatlása a technológiai varázslat korában
Hódosy Annamária: A Csillagkapu és a kulturális gyarmatosítás szexuálpolitikája
Jens Schröter: A holofedélzet: holográfia, virtuális valóság és társadalom
Dragon Zoltán: Extimitás: a kortárs amerikai sci-fi és a nézői szubjektum
Fejes János: Prometheus, avagy a posztmodern Frankenstein. Áthallások: mítosz, film, irodalom
Benczik Vera: A város romjai – 9/11 lenyomata a 2001 utáni posztapokaliptikus filmekben
Erdei Lilla: Progresszív regresszió, avagy a visszatérés motívuma a sci-fiben
Gyuris Norbert: Fejtetőre állított világok: binaritás és egység az Upside Downban
Tóth Zoltán János: Túl az emberin. Metafizikus középpontok elmozdulása a cyberpunkban
Az önmegtévesztésről
Nyárfádi Krisztián: Mit hisz Grace valójában? (Az önmegtévesztés statikus rejtvénye)
