Teatralitás, közélet és kultúra: metszéspontok a koramodern angol irodalomban

Az Apertúra jelen számában közölt tanulmányok azt vizsgálják, hogyan formálták különféle szövegek (drámai szövegek, pamfletek, utópiák és versciklusok) a koramodern Angliában koruk gondolkodását a teatralitásról, a társadalmi szerepekről és az identitás performatív aspektusairól. Három szerző a női szerepekre koncentrál: Oroszlán Anikó írása a női identitás alakulásával foglalkozik a színpad, a nézőtér és a közélet mint társadalmi színpad vonatkozásában; Jennifer A. Low tanulmánya a színpadi teret mint a szelf metaforáját és a közönség észlelésének dialektikáját elemzi; Maczelka Csaba tanulmánya pedig arra fókuszál, hogyan kísérli meg egy női szerző az önreprezentációján keresztül tudatosan alakítani a tudományos közéletet. Két cikk kitágítja az angol koramodernitás perspektíváját – az egyik a theatrum politicum performatív vonatkozásait vizsgálja egy magyar versciklusban (Fazekas Sándor tanulmánya), a másik pedig egy kortárs amerikai performanszművész munkásságát alapul véve gondolja újra a színházi terek performatív rétegzettségét és azok társadalmi funkcióit (Matuska Ágnes írása). A cikkekben kivétel nélkül felmerül a korabeli színházellenes vita, amely kritika nem csak a színházakkal, hanem a társadalmi önreprezentálással szemben is megfogalmazódott; tanulmányában Zámbóné Kocic Larisa e vita ellentmondásait elemzi.

A számot szerkesztette Matuska Ágnes.