2006
Tél [I. évfolyam, 2. szám – Intermédia; Ideológia/Kritika/Avantgárd]
Szerkesztő: Füzi Izabella

 

Rowland Wymer Derek Jarman Cararvaggiójáról szóló tanulmányában az érzékiség és a szellemiség közötti feszültséget vizsgálja, mely Jarman számára nem csupán pszichológiai, hanem művészeti problémaként is felmerült: hogyan tud a szellem egy olyan anyagi (és értékesíthető) médiumon keresztül megnyilvánulni, mint a festmény vagy a film? Besze Flóra Robert Bresson filmművészetéről közölt tanulmánya szerint Bresson mintha dupla celluloidra forgatta volna a filmjeit: a látható, de így is roppant visszafogott, dísztelen, a lehető legkevesebb eszközzel kialakított felszín alatt felsejlik, mert érezhető-hallható egy másik réteg, mégpedig valóban úgy, ahogyan a rendező maga utal visszafogott módszerére: „Debussy is lehajtott fedelű zongorán játszott.” Bresson úgy férkőzik hozzá „a szív szívéhez”, hogy gyökereiben, a lehető legmélyebben mutatja meg, s éppen mélységében való bemutatása a célja, nem pedig felszínre emelése.

 

Tartalom

Intermédia

Rowland Wymer: „A vörös csupán sikító kék”: Derek Jarman Caravaggiója (1986)

Kérchy Vera: Menedék a színház és a film között

Matuska Ágnes: A fikció szentsége: a Kill Bill és a reneszánsz bosszúdráma-hagyomány

Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek. Adaptációk az 1945 utáni magyar filmben (vázlat)

 

Ideológia / Kritika / Avantgárd

Jean-Luc Comolli és Jean Narboni: Film / Ideológia / Kritika

Peter Wollen: A két avantgárd

 

Kitekintő

Müllner András: A hiányzó láncszem: a posztmodern képelmélet reprezentációkritikája

 

Diákmunka

Besze Flóra: „Debussy is lehajtott fedelű zongorán játszott”. Feljegyzések Robert Bresson filmművészetéről

Börcsök Dóra: Első bálozók és akik utolsó tangójukat járják, avagy A lázadás természetrajza Bernardo Bertolucci legöregebb és legújabb botrányfilmjében

 

Recenzió

Füzi Izabella: Megismerés és narráció. Edward Branigan kognitív narratíva-modellje

 

Digitális

A Verzió (a)verziói – www.verzioverziok.hu