2020 őszén jelenik meg az MMA Kiadó gondozásában az Örök varázs (Tóth János kinematográfus) című kötet. A kiadvány két részből áll: első felében az alkotó valamennyi operatőri munkájára és rendezésére kiterjedő elemző tanulmányom olvasható, a második felében Tóth János hagyatékából válogatunk. Utóbbi jelentőségét fokozza, hogy az interjúk és néhány filmterv kivételével valamennyi először lát napvilágot, így jelentős mértékben gazdagítja a kinematográfus művészetéről alkotott képet.

A hagyatékból került elő az itt először megjelenő, s természetesen a kötetben is helyet kapó Mészöly Miklós-kézirat: egy cím és dátum nélküli gépelt szöveg, amelyet szerzője postázott Tóth Jánosnak.

A kézirat – Thomka Beáta szíves közlése szerint – eddig ismeretlen volt a Mészöly-kutatók előtt. A borítékon a postabélyegző elmosódott, kísérőlevél nem maradt fent. Tóth János – ugyancsak a kötetben először megjelenő – 1983-as keltezésű, a filmterveit soroló írásában nincs nyoma Mészöly szövegének, illetve az az alapján tervezett filmnek. Ily módon semmiféle tényszerű adatot nem lehet a filmtervhez rendelni. Ezért az alábbiakban csak azokat a körülményeket tekintem át, amelyek a két művész kapcsolatában egyrészt kimutathatók, másrészt feltételezhetők.

Mészöly Miklós szerepel Bácskai Lauró István Igézet című, 1963-as, a Balázs Béla Stúdióban készült etűdjében. A filmet Tóth János fényképezte, vagyis a forgatáson biztosan megismerkedett az íróval. Mészöly szöveg nélküli karaktere az író személyiségének erős kisugárzására épül, de kiválasztásában nyilván szerepet játszott az is, hogy tagja volt a korszak társasági-kávéházi életének, amelyben számos művész megfordult. Ennek tanúbizonysága az ugyancsak 1963-as Jancsó Miklós-film, az Oldás és kötés, amelyben a Belvárosi Kávéház írói köre tűnik fel, köztük Mészöly Miklóssal. Az író és az akkor pályakezdő operatőr tehát sok helyen találkozhatott (kávéházak, Fészek Klub, filmes és irodalmi rendezvények), továbbá az is tudható, hogy Tóth János nagyra becsülte Mészöly művészetét, könyvtárában megtalálhatók voltak a kötetei.

oldaskötés

Oldás és kötés (Jancsó Miklós, 1963)

A hatvanas évek közepén indul Tóth János és Huszárik Zoltán együttműködése: 1965-ben készül el az Elégia, majd 1969-ban a Capriccio és az Amerigo Tot. Mészöly ebben az időben Huszáriknak szánt forgatókönyveken dolgozott. Három burgonyabogár című elbeszéléséből forgatókönyvet írt, amely megjelent a Filmkultúra 1968/3-as számában, s a szöveg végén rendezőként Huszárik Zoltán neve olvasható. Ugyancsak a Filmkultúrában (az 1973/3-as számban) jelent meg részlet a Film című regényéből, amelynek bevezetőjében Mészöly arról ír, hogy művéből Huszárik Zoltán próbál meg – ahogy fogalmaz – „[t]ényleg filmet” csinálni. S végül a Magasiskola megfilmesítése szintén Huszárikban merült fel először, ám annak jogát végül Gaál István kapta meg, s forgatta le azonos című adaptációját 1970-ben. Számos más könyv mellett Huszárik tervezte Mészöly Jelentés öt egérről című, 1967-ben kiadott kötetének borítóját, amelyben a Magasiskola is megjelent. Mészöly tehát Huszárik révén is Tóth János látóterében maradt ezekben az években. Ekkor merülhetett fel az önálló etűdök rendezésére készülő operatőrben, hogy Mészölytől kérjen irodalmi anyagot, avagy Mészöly állt elő Tóth János munkáinak és ambícióinak ismeretében a neki szánt írással.

aréna

Aréna (Tóth János, 1970)

Tóth János első önálló rendezése, az Aréna 1970-re készül el, de a nehéz gyártási körülményeket és a rendkívüli műgondot figyelembe véve a film munkálatai már jóval korábban elkezdődhettek. Mészöly filmterve ehhez a műhöz áll legközelebb (Tóth János következő rendezése, az 1972-es Poézis egy fafaragó művészről szól, az 1974-es Study-val pedig elkezdődik a mozisetűdök sorozata). Mészöly szövegében az Aréna poétikai elvéhez hasonlóan jelenik meg egyszerre időtlen és helyhez-korhoz kötött jelenségként a zivatar, ahogy végighömpölyög a jellegzetesen urbánus tereken. Az Arénában a címadó futballstadion konkrét motívumára épül a modern nagyvárosi tömeg és a felgyorsuló idő élményvilága. További motivikus hasonlóságot vet fel néhány részlet is: így például „a különböző szenny- és vízkivezető csatornák nyílásait” kiemelő közeli „beállítások” a szövegben az Aréna hasonló képeire rímelnek (de ilyeneket már az Elégia is tartalmazott), s a premier plánokból történő nyitás a totálokra – és ezáltal költői távlatot megnyitó képekre –, valamint a zenei szerkesztésmódra szintén Tóth János kinematográfusi szemléletét idéző írói megoldás. Végül érdemes megjegyezni, hogy amiként az Aréna, úgy a filmterv alapján forgatott etűd is a húszas évek avantgárd városfilmjeivel mutatott (volna) rokonságot.

Mindezek alapján tehát feltételezhető, hogy Mészöly Miklós filmterve Tóth Jánosnak a hatvanas évek második felében vagy a hetvenes évek legelején keletkezhetett. Ennél biztosabbat – egyelőre – nem tudunk kijelenteni a most először megjelenő írásról.

Köszönettel tartozom a Tóth János-hagyaték gondozójának, Soltész Juditnak, aki az anyagot válogatta, a kiadó rendelkezésére bocsátotta és hozzájárult a szöveg közléséhez, valamint Mészöly Miklós monográfusának, Thomka Beátának, hogy segített a filológiai háttér tisztázásában, miszerint egy eddig ismeretlen Mészöly-kézirat maradt fent Tóth János hagyatékában.

Erre a szövegre így hivatkozhat:

Gelencsér Gábor: Mészöly Miklós filmterve Tóth Jánosnak. Apertúra, 2020. tél. URL:

https://uj.apertura.hu/2020/tel/gelencser-meszoly-miklos-filmterve-toth-janosnak/

DOI: 10.31176/apertura.2019.15.2.8