A lapszám divatjelenségekkel kapcsolatos tudományos és elemző írásokat tartalmaz, s azzal a szándékkal jött létre, hogy letapogassa a fashion studies kortárs mintázatait. A divattal való tudományos foglalkozás a társadalom- és humán tudományok egyes aldiszciplínáihoz idomulva intézményesült a 20. század folyamán, így létrejött a divatszociológia, a divatpszichológia, a divatfenomenológia stb., hogy aztán a studies kifejezés ezt a sokféle megközelítést a téma egységességénél fogva ismét egy ernyőfogalom alá rendezze. Ez a tudománytörténeti ív párhuzamosan bontakozik ki a jelenség társadalmi reprezentációinak történetével. A divatnak sikerül ugyan magaskultúraként elismertetni önmagát, ugyanakkor mire mindez megtörténik, a hierarchiáknak nincs sok értelme. A kulturális iparágak gyűjtőnév alatt a szimbolikus jelentéseket termelő produkciós szférák nem a magas és alacsony skála szerint rendeződnek el, hanem inkább aszerint, hogy a kreatív munka és a piaci termelés között milyen viszonyt képesek felépíteni. A divat a piaci folyamatoknak leginkább kiszolgáltatott iparág marad a kulturális iparágak között. Ilyen értelemben pedig a jelenséggel foglalkozó tudománynak utána kell járnia az éppen aktuális iparági folyamatoknak, s ezzel sokszor kapcsolódik össze az elaprózódás vagy éppen a gyors elévülés veszélye. Ma azonban az iparágak és a tudományos beszédmódok között egyre több az átjárás, így a divatkutatás sokfelé fordulhat inspirációért.

Ezt az állítást e lapszám írásai is alátámasztják. A szövegek között vannak olyan írások, melyek a közösségi média iparági hatásait, a hálózati divat paradigmájának meghonosodását vagy a hétköznapi divatfogyasztás Instagramon való mediatizálódását követik. A lapszám ezzel indít: Synne Skjulstadnak a terület vezető lapjában, a Fashion Theoryban megjelent és itt fordításban közölt írása a Vetements márka tervezői és kommunikációs stratégiáinak elemzése által mutatja meg, hogy a digitális tervezői forradalom milyen típusú logikát feltételez. E lapszám szerkesztőjének tanulmánya egy hétköznapi kifejezés, az „instagramolható divat” tudományos fogalommá válásának lehetőségeit tárgyalja. A divat intermedialitásán való gondolkodásnak több évtizedes hagyománya van, s a nyolcvanas évek a divattervezésben is sok olyan életművet hoztak, melyekben a médiumköziség tervezői esztétikaként működött. A divat mediális történéseit dokumentálja a szuperhősök ruházatának szentelt izgalmas elemzésben Hódosy Annamária tanulmánya, Egri Petra pedig a divatperformansz medialitásának jár utána a színháztudományok megfontolásait is bevonva esetpéldái kontextualizálásába. A divatdiskurzusoknak van egy nagyon jelentős történeti rétege, melyet ez az összeállítás éppen csak hogy fel tud villantani: a divat a tömegtársadalom és a látványkapitalizmus térhasználati, énképzési folyamatainak egyik kulcsfontosságú szereplője. A flâneur/kószáló jelenségének társadalomtörténeti dimenzióit felmutatva ezt a megközelítést jeleníti meg Hermann Veronika tanulmánya.

A lapszám szerkezetén belül elkülönítettük az elemző jellegű írásokat, melyek egy-egy részjelenséget dokumentálnak az iparág vagy a tervezői gyakorlatok friss jelenségeire irányítva a fókuszt. Nistor Laura a fenntartható divat fogalmának iparági jelentéseit foglalja össze, illetve reflektál a kritikai megközelítések és az iparági átláthatóság problémájára. Nistor problémafelvetését egészíti ki Bukovácz Lilla Diákmunka rovatban megjelent dolgozata, mely az ethical consumption gap/etikus fogyasztói rés jelenségét dokumentálja empirikus vizsgálattal. Maróy Krisztina a drop jelenségének működését mutatja be, s ezzel a sokszor irreális felgyorsulással vádolt iparág vonatkozásában tisztázza a gyorsulás szükségszerű együtthatóit. Orbán Jolán Olga Neuwirth Orlando operájának Rei Kawakubo tervezte jelmezeit vizsgálja divatszöveg-elemzésében, mely a nemek kérdését és az androgünség multimediális esztétikáját állítja fókuszba.

A fashion studies területén nagyon sok az angol kifejezés: ezeket mindenütt magyaráztuk, s ahol lehetett, magyarítani próbáltuk. A lapszám kísérletet tesz tehát arra, hogy magyar nyelvterületen meghonosítsa a divattudományok ernyőfogalmát és diszkurzív rétegeit.

 

A számot szerkesztette Keszeg Anna és Füzi Izabella.