Az Apertúra 2017 őszétől kezdődően olyan tematikus számokat jelentetett meg, melyeknek célja a (magyar) filmtudomány szakterületi, tudománypolitikai, oktatási és elméleti sokszínűségének feltérképezése, áttekintése. A 2018 szeptemberében rendezett konferencia szintén hozzájárult ahhoz, hogy diagnosztikát állítson fel a filmtudomány jelenét meghatározó legfontosabb kérdésekről. A 2018-as őszi számunkhoz ebben a munkában kérünk segítséget a csatolt kérdőív kitöltésével.

Az alábbiakban közreadunk egy sor esszékérdést, amelyek a humán tudományokat is érintik, de a fókuszban a filmtudomány, valamint annak köz- és felsőoktatási aspektusai állnak. A kérdéssor összeállításával a célunk a közös gondolkodás elindítása a mindannyiunkat érintő kérdésekben, melyek három területhez kapcsolódnak: tudománypolitika, kutatás és oktatás.

A gyakran provokatívan sarkított kérdéseket úgy gondoltuk megfogalmazni, hogy azokhoz a legkülönbözőbb hátterű és érdeklődésű kutatók és oktatók is tudjanak kapcsolódni, valamint – tekintettel a kérdések többirányúságára – külön-külön is értelmezhetők legyenek. Reményeink szerint ugyanakkor a válaszokban többek között körvonalazódnak a kérdések közötti lehetséges átjárások, viszonyok is. Arra kérjük, hogy tekintse a kérdőívet esszékérdések sorának, amelyből kedvére szemezhet, vagy egybe is vonhatja azokat, viszont kérjük, jelezze (akár számokkal), hogy válaszaiban mely kérdésekre reflektál.

A válaszokat címmel ellátott, max. 25.000 leütésnyi szövegként 2018. december 2-ig a következő címre várjuk: fuziza@yahoo.com.

I. Tudománypolitika

  1. Az egyetemek hagyományos társadalmi funkciója átalakulóban van. Mindemellett előtérbe kerülnek az alkalmazott kutatások az alapkutatásokkal szemben; tudományos presztízsüket tekintve háttérbe szorulnak a humán tudományok, amelyekre így egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy társadalmi legitimációjukat megerősítsék vagy újraalapozzák. Mit gondol Friedrich Kittler kijelentéséről, miszerint „ki kell purgálni a szellemet a szellemtudományokból”? Ön szerint melyek azok a társadalmi kihívások, melyek biztosíthatják a humán tudományok (és azon belül a filmtudomány) létjogosultságát a 21. század elején?

 

II. A terület saját reflexiós kérdései

  1. Az utóbbi évtizedek egyik meghatározó hívószava az interdiszciplinaritás volt, ami gyakran a különböző tudományterületek konvergenciájával is együtt jár (ugyanazon szerzők, művek, megközelítésmódok uralják különböző diszciplínák kérdésfelvetéseit). Mi lehet a filmtudomány sajátos helye a kulturális jelenségek magyarázatában? Nem fenyegeti-e az a veszély, hogy feloldódik az olyan „szupertudományokban”, mint a média-, a kultúra- vagy a kognitív tudomány, és az onnan importált előfeltevések puszta applikációjává válik? Mi változik, ha az interdiszciplinaritás helyett inkább a transzdiszciplinaritásban gondolkodunk? A média- és kultúratudomány bizonyos megközelítései, valamint a természettudományos transzdiszciplináris keretek felől nézve avíttasnak tartsuk-e a hagyományosabb, esztétikai és hermeneutikai vizsgálódásokat?
  2. A filmtudomány mint terület egyik hagyományos, meghatározó problémája a művészfilm és a tömegfilm közti különbségtétel és választás (mint az oktató-kutató esztétikai preferenciája), illetve a két alkotástípust tárgyazó elméletek előfeltevéseinek, módszertanának különbségei (például filmművészeti kánon, nemzeti filmtörténet vs. a film mint társadalmi vagy mediális gyakorlat elemzése). Hogyan jelentkezik ez a kétarcúság az Ön kutatói, illetve oktatói munkájában?
  3. Ön szerint hogyan határozza meg a filmtudomány lehetőségeit, kérdésfelvetéseit a mozgókép mint médium jelenbeli és jövőbeli átalakulása?

 

III. Köz- és felsőoktatás (és NAT)

  1. Melyek a film oktatásának a legnagyobb kihívásai a felsőoktatásban? Milyen társadalmi és mediális átalakulások, oktatás- és tudománypolitikai kérdések vannak a legnagyobb hatással a film oktatására? Ön szerint hogyan kellene differenciálni a tanárképzés, a bölcsészképzés és a művészeti képzés oktatási feladatait? Érzékelhető-e valamiféle konvergencia ezeken a területeken (az oktatási erőforrások szűkösségéből, a hallgatói érdeklődésből következően)?
  1. Bár a NAT-tervezet a kiemelt kommunikációs kompetenciák között tartja számon a mozgóképi és a médiatartalmak készítését és értelmezését, valamint a digitális kompetenciát, a mozgóképkultúra és médiaismeret mint önálló kötelező tantárgy nem szerepel benne. Amennyiben a NAT ezen kompetenciákat puszta eszközöknek tekinti a hatékony kommunikáció fejlesztésében, s azok esztétikai, történeti, intézményi vonatkozásait zárójelezi, fennáll annak a veszélye, hogy a tanulók puszta alkalmazói lesznek a technika legújabb eredményeinek. Miben látja a mozgókép és a média tanításának fő feladatait a közoktatásban és a kettőnek a viszonyát? A felsőoktatásban dolgozóknak egzisztenciális vagy tudományos érdeke egy adott kompetencia vagy képzési rend „beimádkozása” a NAT-ba. Milyen modelleket, jó gyakorlatokat követve lehetne elérni a közoktatás által kijelölt célkitűzéseket?

Ráadás: Lesz-e 30 év múlva film(tudomány), és ha igen, milyen lesz? Vázoljon utópisztikus vagy disztópikus tervezetet arra nézvést, hogy például miként (nem) valósulhat meg a közoktatás és felsőoktatás harmonizációja, milyen irányba haladnak a területi változások, milyen szerep juthat a filmtudománynak a jövő társadalmában, annak kutatás- és oktatáspolitikájában?

 

 

Szeged, 2018. október 25.

Az Apertúra szerkesztősége