A negyvenes évek úgynevezett film noirja a modernista értékek fellépését jeleníti meg a kommersz melodráma felségterületén. Ez a jelenség különösen szembetűnő Graham Greene esetében, aki a szenzációhajhász regények kompozícióját a nemzetközi modernizmusra való élénk érzékenységgel közelíti meg.