Jacques Rancière Tarr Béla filmjeinek sajátos időkezelését az utóidő fogalmával jellemzi, és a realizmussal köti össze. A tanulmány azt vizsgálja, hogy az utóidő filmtörténeti összefüggéseket nélkülöző fogalma hogyan kontextualizálható a Budapesti Iskola filmjei segítségével.