A színháztudományos diskurzusban sokáig élt a vágy annak a kérdésnek a magválaszolására, hogy mit is értünk színházi forma, illetve tevékenység alatt. A legegyszerűbb, és éppen azért talán a legismertebb, definíciót Eric Bentley adta meg: „A megszemélyesíti B-t, C pedig figyeli” (Bentley 1998: 123). E magyarázat deficitességére, illetve korlátaira a posztmodern színházelmélet képviselői már többször rámutattak. ...