A némafilm elméletírói és történészei sosem tudtak igazából egyezségre jutni azt illetően, hogy a némafilm tulajdonképpen mennyire volt „néma”; vagy csupán „hallgatag” volt, és ezért a gesztusokban, a mimikában annál beszédesebb – végülis a némafilm a kísérőzenéje miatt a hangosfilm előtt is mindig már „hangos” volt. Ha helyesen beszélünk a némafilmről, akkor jóllehet a film ...