Posts tagged "Színház"
Jago, a színházellenesség szócsöve és bűnbakja

Jago, a színházellenesség szócsöve és bűnbakja

Tanulmányomban Jago karakterét színpadon játszó színészként vizsgálom, a korabeli színházellenes nézetek fényében. Vizsgálódásomat az teszi izgalmassá, hogy az Othello egyike azon shakespeare-i tragédiáknak, amely mellőz mindennemű nyílt utalást a színházra és/vagy színészetre, miközben megtestesíti a színházellenesség legfőbb, színházzal kapcsolatos félelmét.
Világok harca a korai újkorban. A színházmetafora politikaelméleti vonatkozásai a Sebes agynak késő sisakban

Világok harca a korai újkorban. A színházmetafora politikaelméleti vonatkozásai a Sebes agynak késő sisakban

A Sebes agynak késő sisak című, 1631 táján keletkezett magyar nyelvű versciklus a harmincéves háború korának legfontosabb hús-vér szereplőit, illetve allegorikus alakok formájában az abban résztvevő országok egy részét mutatja be.
Peter Greenaway, avagy színház és film "határtalan" határai

Peter Greenaway, avagy színház és film “határtalan” határai

Peter Greenaway filmjei megosztják a közönséget, és kihívások elé állítják a befogadót. Az 1993-as, A maconi gyermek ( The Baby of Macon) című filmjében zsúfolt, barokkos képekkel, szokatlan idő- és térkezeléssel, önreflexív elemekkel és végtelenül depresszív történettel sokkolja a nézőt. A maconi gyermek olaszországi premierje után Peter Greenaway így kommentálta közönsége reakcióit: „Amíg a film ...
Jeles András élő marionettszínháza

Jeles András élő marionettszínháza

Jeles András szövegeiben és a vele készült interjúkban több helyen is olvashatjuk, hogy azért tartja többre a színházat a filmnél és az irodalomnál, mert az képes az „itt és most” megmutatására. (1) Ezen belül is a baba intenzívebb jelenléttel bír, mint az ember. Ebben Kleistet követi, aki szerint a marionett holt matériájának mozgása több gráciát hordoz, ...
Vászontestek és élő babák. A filmi reprezentáció színházi határmezsgyéjén

Vászontestek és élő babák. A filmi reprezentáció színházi határmezsgyéjén

Megújulás a visszatérésben Meglehetősen elterjedt a film és a színház kapcsolatát tárgyaló diskurzusokban, hogy „a film történetét gyakran a színházi modellektől való elszakadásának történeteként kezelik”.  Az ábrázoló művészetek fejlődése során a – Panofsky kifejezéseivel élve – „mozgékony”, „természetes” film, amelynek „közvetítő közege a fizikai realitás mint olyan”  maga mögött hagyta a „statikus”, „mesterkélt”  színházat, a „frontalitást”, a „teátrális színjátszást”, ...
A szövegkönyv szelleme A Bárka Színház Hamletjének szövegkönyvéről és persze a Szellemről is

A szövegkönyv szelleme
A Bárka Színház Hamletjének szövegkönyvéről és persze a Szellemről is

A Bárka Hamletjének 2007. június 4-én volt a darabtemetése, másfél év alatt hatvannyolc előadást ért meg. Tim Carroll brit rendező munkája elismerésben részesült: a kritikák üdvözölték, mint „idegent szokás.”  Balázs Zoltán Hamlet szerepéért 2006-ban megkapta a legjobb Shakespeare-alakításért járó Gábor Miklós-díjat. A kedvező fogadtatásba ugyanakkor olyan hangok is vegyültek, hogy a Bárkában elbohóckodják a Hamletet, a kellékek viszik ...
Egy évszázad a „csiklándó önhaszon” nyomában

Egy évszázad a „csiklándó önhaszon” nyomában

Kenneth S. Rothwell: A History of Shakespeare on Screen: A Century of Film and Television(Cambridge University Press, 1999) A Shakespeare-adaptációk szakirodalma az utóbbi évtizedben örvendetesen megszaporodott, egyfelől a bő évszázada gyarapodó vizsgálati anyag egyre bőségesebb kutatási lehetőségeket kínál, másfelől pedig a Shakespeare-kutatásban teret nyert az előadás-kritika, azon belül is a filmfeldolgozások vizsgálata. Ennek oka nem csupán ...
Írás, kép, test. Shakespeare és Greenaway találkozása a boncasztalon

Írás, kép, test.
Shakespeare és Greenaway találkozása a boncasztalon

Úgy tűnik, a posztmodern valamiért képtelen kiszabadulni a freudi Ödipusz-komplexus allegóriájából. Mint a gyermek, aki libidinális vágyait apján, a törvény és szabályrendszer jelölőjén keresztül vezeti el anyja felé, feloldódva így a kultúra rendszerteremtő mechanizmusában, a kortárs kulturális reprezentációk  rabjai maradnak a múltnak. Vagyis az (irodalmi) kánon által kijelölt ösvényen indulnak el a jövő felé, melybe közvetlenül ...
Hódolat vagy paródia? Posztmodern Shakespeare-filmadaptációk az ezredvégen

Hódolat vagy paródia?
Posztmodern Shakespeare-filmadaptációk az ezredvégen

Shakespeare helye az irodalmi kánonban az újragondolások, újrafelfedezések komplex történetének eredménye. Drámáinak kisajátítása a magas, illetve a populáris kultúra által minden korban más és más formát öltött, mint ahogy Shakespeare, a kulturális ikon is más és más szerepet töltött be egy adott történelmi korban az éppen aktuális kulturális érdekektől függően, melyeket különböző történelmi, társadalmi változások ...
Kacsa/nyúl? Shakespeare V. Henrikének két filmváltozata

Kacsa/nyúl?
Shakespeare V. Henrikének két filmváltozata

Kenneth Branagh 1989-ben bemutatott, Shakespeare V. Henrik (Henry V. Kenneth Branagh, 1990) című történelmi drámáját feldolgozó filmje fordulópontnak bizonyult a filmes Shakespeare feldolgozások történetében. Míg ezt megelőzően a reneszánsz drámaíró darabjait általában úgynevezett „művészfilmek” alapanyagának használták (Lawrence Olivier, Grigorij Kozincev, Akira Kurosawa), a kilencvenes évek nagy mozi-Shakespeare hulláma már a hollywoodi esztétikai kódot és a tömegek meghódítását célozta, ...
„Brush up your Shakespeare” Shakespeare-adaptációk műfaja négy Makrancos hölgy tükrében

„Brush up your Shakespeare”
Shakespeare-adaptációk műfaja négy Makrancos hölgy tükrében

A Shakespeare-adaptáció helye az irodalom- és filmkritikában Az Oscar-díjak között külön szobrocska illeti a legjobb adaptált forgatókönyv szerzőjét, tehát az adaptáció a filmszakma legrangosabb fórumain is elismert jelenség, melyet nemcsak meg lehet, de meg is kell különböztetni az eredeti forgatókönyvektől. Az adaptációk közül pedig a huszadik századi filmipar termésének jelentős része kapcsolódik valamilyen formában Shakespeare ...
A szelf önismereti örvényei és konstrukciói a Hamletben és megfilmesítéseiben

A szelf önismereti örvényei és konstrukciói a Hamletben és megfilmesítéseiben

A „pszichoanalitikusok úgy vannak a Hamlettel, mint a macskák a gombolyaggal”, írja Norman Holland. Úgy tűnik, a filmesek is, vagy talán mindannyian így vagyunk ezzel a fura, felemelő, összezavaró, irányt sejtető, mégis nehezen leküzdhető örvényekbe vezető művel. Mint minden klasszikus, eminens szöveg, a Hamlet is sokféle módon és okból olvasható, lehet politikai dráma, lehet a nemi identitás válságát felvető ...
Buster Keaton és a mutatvány ars poeticája

Buster Keaton és a mutatvány ars poeticája

  Boszorka-Párvati egy nagy, födeles vesszőkosárral szórakoztatta a közönséget; vállalkozó szellemű önkéntesek bemásztak a kosárba, és Párvati úgy eltüntette őket, hogy elő sem kerültek, amíg Párvati úgy nem akarta; Párvati, aki az éjféltől valódi varázslótudományt kapott, tehetségét a szerény szemfényvesztő-mesterség szolgálatába állította… (Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei) Buster Keaton a film történetében egy sajátos pillanatban ...
A teatralitás mint kritikai fogalom diszkurzív formálódása

A teatralitás mint kritikai fogalom diszkurzív formálódása

0. A teatralitás mint kritikai fogalom diszkurzív formálódása 1977-ben a sidney-i Szobrászati Központban Mike Parr ausztrál performansz-művész egy húsbárddal lecsapta a bal karját. Közel harminc évvel később egy interjúban, melyet a Sydney Morning Herald újságírója, Angela Bennie készített vele, ekként emlékezett vissza az illető eseményre: „mindenki teljesen el volt lazulva és az emberek mind egymással ...
Színház és rádió (Nevelőmunkájuk kölcsönös ellenőrzéséről)

Színház és rádió (Nevelőmunkájuk kölcsönös ellenőrzéséről)

„Színház és rádió” – egy elfogulatlan szellemben talán nem a harmónia érzését kelti e két intézmény vizsgálata, noha itt koránt sincs olyan kiélezett versenyhelyzet, mint a rádió és a koncertterem között. Ám túlontúl sokat tudunk egyfelől a rádió mind kiterjedtebb tevékenységéről, másfelől a színház fokozódó válságáról ahhoz, hogy kettejük közös munkájáról már előre képet alkothassunk ...
Egy ironikus-allegorikus színházolvasat: Zsótér sánta marionettjei

Egy ironikus-allegorikus színházolvasat: Zsótér sánta marionettjei

Kleist ironikus marionettszínháza De Man olvasata Kleist A marionettszínházról című esszéjéről (Az esztétikai formalizálás: Kleist Über das Marionettentheaterje) abból indul ki, hogy az esszében az olyan testi cselekvések, színházi jellegű szituációk, mint a tekintetváltás, a vívás és a tánc, különböző szövegműködések allegóriáinak tekinthetők. De Man elmélete a kognitív/megismerő illetve performatív dimenziók egymást kizárva összefonódó működésén ...