Az, hogy a vizualitás megatrenddé vált a reklám területén az ezredforduló után, talán a legtöbbet hangoztatott megállapítás a marketing és a médiakutatás területén. A képi kommunikáció erősödő dominanciája egyfelől könnyen belátható közhely, hiszen legyen szó akár a nyelvről, akár más médiumokról, a meggyőzés elsősorban figuratív természetű. Másfelől a kijelentés egyszerű igazsága nem takarhatja el, hogy az infokommunikációs forradalom következtében megváltozott mediális környezet a reklám- és marketinges eszközök új képtípusait és aspektusait hozta létre, amit az is jelez, hogy a szűk értelemben vett „reklám” terminust a jóval megengedőbb értelmű reklámkommunikáció váltja le. Ez a váltás nemcsak a marketinget és a közgazdaságtudományt érinti közvetlenül, de a képi fordulat által megtermékenyített vizuális kultúrakutatás és a társadalomtudományok területén is új kutatási mezőket hoz létre. Az ebben a számban megjelenő szövegek ehhez a szemlélethez csatlakoznak, és a promóció, illetve a reklámkommunikáció vizuális aspektusait a változó mediális környezet, szociokulturális összefüggések, a biopolitika összefüggéseiben mutatják be.

A számot szerkesztette Füzi Izabella és Tóth Zoltán János.