A forgatókönyv kérdése: írás és film viszonya

A forgatókönyvről szóló diskurzusokat alapvetően a gyakorlati, alkotói megközelítés jellemzi. Ezzel párhuzamosan létezik egy tudományos diskurzus is, mely meglehetősen marginalizáltan, de az 1960-as évek óta igyekszik tematizálni a forgatókönyv kérdését. A tudományos megközelítésre a forgatókönyv irodalomként, intermediális textusként vagy olyan artefaktumként való keretezése jellemző, amely genealógiai, filológiai, történeti, strukturális és elemzői kutatásokat tesz lehetővé.

Az Apertúra tematikus forgatókönyvszáma a Prizma által megkezdett diskurzust folytatja egy partikulárisabb szempontrendszer mentén, a magyar nyelvű forgatókönyvírás kérdéseire koncentrálva. A hét szöveg közül csupán egy idegen nyelvből fordított szaktanulmány. Marco Bellardi Filmszerű elbeszélés című szövege a kinematografikus narratívák irodalmi nyelvre gyakorolt hatását és integrálódását vizsgálja, s a jelenség analíziséhez a narratológia eddigi eredményeihez képest új fogalomkészletet kínál.

Balázs Béla filmszcenáriumról szóló esszéje újraközlés: a gondolatkísérlet nemcsak magyar, de nemzetközi kontextusban is az egyik legkorábbi, amely a forgatókönyv irodalmi autonómiájának kérdését veti föl. Polónyi Eszter szövege Balázs Béla filmírói tevékenységéről a kutatási terület legfrissebb eredményeinek szempontjából pozicionálja az itt újraközölt esszét. Füzi Izabella tanulmánya a magyar kinemaszkeccsekről Balázs Béla írását tágabb kontextusba helyezve a forgatókönyvkutatás egyik izgalmas lehetőségét performálja: az elveszett némafilmek talán életre kelhetnek forgatókönyveik és más hátra maradt forrásszövegek analízise által.

Mészöly Miklós Tóth János operatőrnek írott filmvázlata az Apertúránál jelenik meg először. A szövegre Gelencsér Gábor bukkant a Tóth Jánosról szóló, hamarosan megjelenő kötethez végzett kutatása során. A vázlatot Gelencsér kísérő jegyzetével együtt közöljük. A meg nem valósult forgatókönyvek vizsgálata szintén fontos aspektusa a kutatási területnek.

Szöllősi Barnabás tanulmánya a hazai forgatókönyv-publikálási gyakorlat egy korai példájáról szól. A Magvető Könyvkiadó Ötlettől a filmig című sorozatának első darabjaként, Kovács András Hideg napokjának (1966) analízise kultúrtörténeti és -politikai szempontból is szemügyre veszi a forgatókönyvek pozícióját a magyar könyvkiadás kontextusában.

A gyakorlati, alkotói nézőpontokat Schulze Éva dramaturggal készített interjú képviseli. Schulze két egykori tanítványával (Nagy V. Gergő, Szöllősi Barnabás) folytatott beszélgetése betekintést nyújt a filmdramaturgia hazai intézmény- és oktatástörténetén túl a különböző filmírói gyakorlatokba is.

A számot szerkesztette Szöllősi Barnabás és Füzi Izabella.

Tartalom

Gelencsér Gábor: Az ezüstkor kincse. A hetvenes évek kanonikus filmtörténeti képe

Kormos BalázsÁtjárók. A transzcendens képi és hangi alakzatai Fliegauf Bence filmjeiben

A forgatókönyv kérdése: írás és film viszonya

Marco Bellardi: Filmszerű elbeszélés

Füzi Izabella: Filmet írni − Karinthy és Molnár Ferenc kinemaszkeccsei

Balázs Béla: Új irodalmi műfaj: a filmszcenárium

Polónyi Eszter: Írás fénnyel: Balázs Béla a forgatókönyv megjelenéséről

Mészöly Miklós filmterve Tóth Jánosnak

Gelencsér Gábor: Mészöly Miklós filmterve Tóth Jánosnak

Szöllősi Barnabás: A Hideg napok genezise − Ötlettől a filmig

Nagy V. Gergő − Szöllősi Barnabás: „Soha az életben nem küldtek ki sehonnan”. Interjú Schulze Évával