Kivételesen heterogén írásokat tartalmazó számunk szövegei különböző tudományterületek tudománypolitikai szempontból aktuális kérdéseivel foglalkoznak. Ezek között interjúk formájában jelenik meg a film és a vizuális kultúra, tanulmány formájában pedig a digitális bölcsészet, a tudománymetria, az idegtudományok és a humán tudományok együttműködési lehetőségei, illetve az interdiszciplinaritás kérdése, valamint a neveléstudomány és a szervezetelméleti kutatások. A közös témákon, hasonló problémákon túl (diszciplináris viták és a szakosodás, a különféle társadalmi és tudományos elvárások összeegyeztethetetlensége, kutatási eredmények elszámoltathatósága, a publikációs rendszer válsága, az oktatás és a kutatás kapcsolata) a cikkek közötti hasonlóság, hogy mindezt saját területükön túl merészkedve a megszokottnál tágabb határokon belül, nagyobb összefüggésekben igyekeznek szemügyre venni. A szám egyik központi felvetése olyasmi, amiben kevés tapasztalatunk van, de fontosnak tűnik a jövőt tekintve: vállalni annak veszélyét, hogy nem a szűken értelmezett területünkön maradunk, hiszen olyan tényezők (kiadói lobbik, diszciplináris érdekeltségek, rövid távú tudománypolitikai érdekek, a tudomány aktuálisan könnyen eladható trendjei) formálják napi tevékenységünket, amelyek egyre messzebb sodornak bennünket attól, amit hivatásunknak gondolhatnánk. Ahelyett, hogy pusztán fájlaljuk annak felismerését, hogy az említett érdekek máris sajátos értékekként integrálódnak a rendszerbe, próbáljunk azon gondolkodni, hogy szerteágazó tevékenységeink közül – amelyekről szintén van szó a szám írásaiban – valójában mit is érdemes hivatásunknak tartanunk, és hogyan érdemes formálnunk azt a kontextust, amelyen belül azt megvalósítjuk.

A számot szerkesztette: Matuska Ágnes.