Tiszaeszlár (biografikus) emlékezete

Kövér György: Tiszaeszlár (biografikus) emlékezete

A tiszaeszlári dráma című könyvem az eredeti tervek szerint tartalmazott volna egy zárófejezetet Tiszaeszlár emlékezete címmel. Mivel azonban még ennek beépítése nélkül is több mint 10 ívvel hosszabb lett a kézirat, mint amennyire a kiadóval szerződést kötöttünk, úgy döntöttem, az ehhez a részhez összegyűjtött anyagot félreteszem. Úgy látszik, nem hagyott ...
A tiszaeszlári vérvád: kép és propaganda

Véri Dániel: A tiszaeszlári vérvád: kép és propaganda

A tiszaeszlári vérvád kultúrtörténete 1882. április elsején egy fiatal parasztlánynak, Solymosi Eszternek nyoma veszett egy kelet-magyarországi faluban, Tiszaeszláron. Hamarosan helyi zsidókat vádoltak meg rituális gyilkossággal, azt állítva, hogy a közelgő pészah miatt, macesz készítéséhez volt szükségük a keresztény lány vérére. (Solymosi Eszter valójában nagy valószínűséggel a Tiszába fulladt, sértetlen holttestét ...
Ébredő emlékezet. Egy antiszemita képkultusz története (1944/1964)

Kékesi Zoltán: Ébredő emlékezet. Egy antiszemita képkultusz története (1944/1964)

1964-ben, müncheni emigrációjában, Marschalkó Lajos újságíró felidézte Magyarország német megszállását. Húsz évvel azelőtt, írta nosztalgikusan, 1944. március 19-én az EMKE kávéházban ült – előtte, az asztalon, egy kávé rummal. Ahogy kinézett az ablakon, látta, ahogy az SS-csapatok elhaladtak a Rákóczi úton, a belváros és a Duna másik oldala, a kormányzó ...
A sötétség (művészetének) mélyén, avagy a Másikra irányuló mohó tekintet eredete

D. Başak Ergün: A sötétség (művészetének) mélyén, avagy a Másikra irányuló mohó tekintet eredete

Tanulmányomban egy festmény elemzésére teszek kísérletet, összefüggésben a Tiszaeszlár-üggyel, amely 1882-ben és 1883-ban zajlott Magyarországon. A festmény eredetiségével kapcsolatos tudományos és művészi kételyeken túl a jelen írás inkább az említett képpel mint az antiszemita képzelet bizonyítékával foglalkozik.
A vérvád mint rituális kiengesztelés? Tiszaeszlár filmen, a Soá után

Michael L. Miller: A vérvád mint rituális kiengesztelés? Tiszaeszlár filmen, a Soá után

Bernard Malamud 1966-ban publikálta A mesterember című történelmi regényét, amelyet  legnagyobb műveként tartanak számon. A regény, amely az USÁ-ban elsőként mind a Nemzeti Könyvdíjat, mind az irodalmi Pulitzer-díjat elnyerte, az orosz-zsidó Mendel Bejliszről szól, akit egy 1911 és 1913 között zajló perben rituális gyilkossággal vádoltak, de végül felmentettek. A New ...
A zsidó férfi test árulása

Turai Hedvig: A zsidó férfi test árulása

A Scharf Móric emlékezete című metszetéről Major János egy feljegyzésében így ír: „Egyrészt jót tettem magammal hogy megcsináltam ezt a rézkarcot mert mint egy kiírtam feldolgoztam magamban ezt a zsidokomplexust ezentúl legalábbis ezen a téren sokkal felszabadultabban éltem embertársaim között másrészt viszont ártottam is magamnak. Rengetegen értették félre ezt a ...
Drakula beágyazva. A vérvád fantazmatikus képei Erdély Miklós Verzió című filmjében

Müllner András: Drakula beágyazva. A vérvád fantazmatikus képei Erdély Miklós Verzió című filmjében

Tanulmányomban Erdély Miklós 1979-ben elkészült Verzió című filmjét elemzem, amely Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című dokumentumregényének az adaptációja, és ennek megfelelően az 1882-es magyarországi vérvád történetének speciális újraalkotása.
A Verzió verziója. Németh Hajnal Hamis vallomás sorozatáról

Gadó Flóra: A Verzió verziója.
Németh Hajnal Hamis vallomás sorozatáról

Az 1883-as tiszaeszlári per és Solymosi Eszter története igen gazdag recepciónak örvend az utóbbi időben, sokféle adaptáció, feldolgozás készült belőle Magyarországon, például Fischer Iván egyfelvonásos operája, a Vörös Tehén (2014) vagy Mundruczó Kornél Tiszaeszlári Solymosi Eszter (2011) című darabja. Németh Hajnal munkája a Hamis vallomás /1,2,3 (2012-13) több szempontból is ...
Az antiszemita műalkotás a digitális reprodukálhatóság korában: magyar újrakiadások 1989 után

Gwen Jones: Az antiszemita műalkotás a digitális reprodukálhatóság korában: magyar újrakiadások 1989 után

Gwen Jones történész 2012-es esszéje a rendszerváltás utáni Magyarországon ismét felélesztett antiszemita irodalmat vizsgálja. A történeti háttér és az érintett szerzők, művek ismertetése mellett részletesen ír napjaink tendenciáiról...
Ajánló

2017. tél [XII. évfolyam, 2. szám]
Tiszaeszlár vizuális emlékezete

pdfA szám letöltése PDF-ként

Az Apertúra 2017-es téli számának tanulmányai Tiszaeszlár vizuális emlékezetét elemzik. A magyar település emblematikus jelentésre tett szert 1883-ban, amikor az ott élő zsidó közösség tagjait vádolták meg egy eltűnt, majd később a Tiszából kifogott lány, Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával. Jóllehet a tárgyalás a megvádoltak felmentésével végződött, de ennek a pernek a farvizén született meg a modern magyar szélsőjobboldal, amely számára Tiszaeszlár azóta is hivatkozási alap. A hivatalosan utolsó európai vérvádként jegyzett esemény szöveges dokumentációja és képi ábrázolása tömeges méreteket öltött, párhuzamosan a 19. és 20. századi reprodukciós technikák bővülésével, végül belépett a 21. századba is a digitális sokszorosítás révén. Az antiszemita képi ábrázolások hagyománya persze jóval régebbre nyúlik vissza, és részét képezi az antropofágia (emberevés) hosszú történetének. E történet során egyes emberi közösségek képzeletében megszületik az emberi társadalom alaptabuját megsértő Másik, aki saját fajtáját fogyasztja el, ekképp őt egy másik, embertelen fajtába lehet átsorolni, és ellene megfelelő intézkedéseket foganatosítani. Az említett kirekesztő képzelet a modernitásban technikai képekben tárgyiasul, és válik a kultúra részévé.

Az itt összegyűjtött tanulmányok ezt a folyamatot követik végig, és sorrendjük révén is megpróbáltuk a folyamat jellegét érzékeltetni. Kövér György tanulmányában a személyes emlékezetnek a kulturális emlékezetbe történő átalakulását követi nyomon, és ezzel kijelöli a válogatás egyik legfontosabb alapmotívumát. Kékesi Zoltán és Véri Dániel bőséges anyaggal alátámasztott és eredeti kutatási szempontokat bemutató tanulmányaikban az antiszemita képkultuszt és képi propagandát járják körbe a 19. század végétől a 20. század végéig. A rendszerváltás utáni szélsőjobboldali populáris ikonográfia előzményeit elősoroló munkájuk úttörő jelentőséggel bír. Tiszaeszlár Basak Ergun tanulmánya számára csak apropó, amennyiben a szerző elsősorban azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a Másikról alkotott képi toposzokat, így a zsidók antiszemita ábrázolásait az orientalizmus kontextusában mutassa be. Michael Miller egy tiszaeszlári vérvádról szóló, közvetlenül a második világháború utáni osztrák filmnek és rendezőjének a történetét elemzi, az előbbit az utóbbi kiengesztelésére tett kísérleteként értelmezve. Ezzel a filmmel pedig a válogatás második részében az antiszemita propaganda teréből átlépünk az antiszemita propaganda kisajátításainak terébe. Az itt elemzett művek (filmek, fotók, rézkarcok, performanszok) arra tesznek kísérletet, hogy a Tiszaeszlár jelezte hagyományra kritikus módon reflektáljanak. Ebbe a sorba tartozik Major János életműve, amelyről Turai Hedvig írt tanulmányt, Erdély Miklós Verzió című filmje, melyet a jelen szám szerkesztője és e sorok írója elemez, valamint Németh Hajnal munkái, melyeket Gadó Flóra állít a kortárs újrajátszás műfaját elemző szövegének középpontjába. A válogatást Gwen Jones tanulmánya zárja, ezzel visszatérünk az (immáron a digitális korszakban újraéledő) antiszemita propaganda elemzéséhez. Jones írása Walter Benjamin széles körben ismert, a technikai sokszorosításról szóló tanulmányának címét idézi. Benjamin számára a kultusz valami olyan, ami nem fér össze a technikai reprodukcióval, mert ez utóbbi, miközben demokratizálja a képhez való hozzájutást, ezzel párhuzamosan radikálisan szekularizálja is annak tárgyát. Most már látjuk, hogy ez az amúgy a német médiaelméletet erősen meghatározó, technológiai determinizmusra építő elgondolás nem állja meg a helyét. A rituális alapú technológiai antropofágiát, vagyis az eltárgyiasított Másik képeken keresztül történő fogyasztását önmagában a technológia nem képes megszüntetni. Az ellenállásnak aktívabb formákba kell szerveződnie, konkrét megszállásokat és kisajátításokat eszközölnie. Ha valami, akkor az jó hír, hogy már ennek is létezik hagyománya, ahogy arról ez az Apertúra-szám is tanúskodik.

A tematikus számot Müllner András szerkesztette.

Tartalomjegyzék
Tiszaeszlár (biografikus) emlékezete

Kövér György: Tiszaeszlár (biografikus) emlékezete

A tiszaeszlári dráma című könyvem az eredeti tervek szerint tartalmazott volna egy zárófejezetet Tiszaeszlár emlékezete címmel. Mivel azonban még ennek beépítése nélkül is több mint 10 ívvel hosszabb lett a kézirat, mint amennyire a kiadóval szerződést kötöttünk, úgy döntöttem, az ehhez a részhez összegyűjtött anyagot félreteszem. Úgy látszik, nem hagyott nyugodni a dolog, fél évtized elteltével elővettem, hirdettem belőle egy szemináriumot, s eközben ért a felkérés, ...
A tiszaeszlári vérvád: kép és propaganda

Véri Dániel: A tiszaeszlári vérvád: kép és propaganda

A tiszaeszlári vérvád kultúrtörténete 1882. április elsején egy fiatal parasztlánynak, Solymosi Eszternek nyoma veszett egy kelet-magyarországi faluban, Tiszaeszláron. Hamarosan helyi zsidókat vádoltak meg rituális gyilkossággal, azt állítva, hogy a közelgő pészah miatt, macesz készítéséhez volt szükségük a keresztény lány vérére. (Solymosi Eszter valójában nagy valószínűséggel a Tiszába fulladt, sértetlen holttestét a közelben, a folyóparton találták meg.) A falusi szóbeszédből országos horderejű ügy keletkezett, köszönhetően Ónody Géza ...
Ébredő emlékezet. Egy antiszemita képkultusz története (1944/1964)

Kékesi Zoltán: Ébredő emlékezet. Egy antiszemita képkultusz története (1944/1964)

1964-ben, müncheni emigrációjában, Marschalkó Lajos újságíró felidézte Magyarország német megszállását. Húsz évvel azelőtt, írta nosztalgikusan, 1944. március 19-én az EMKE kávéházban ült – előtte, az asztalon, egy kávé rummal. Ahogy kinézett az ablakon, látta, ahogy az SS-csapatok elhaladtak a Rákóczi úton, a belváros és a Duna másik oldala, a kormányzó palotája felé. Ahogy a feketéből „száll, gőzölög a kávé és a rum illata”, a német csapatok ...
A sötétség (művészetének) mélyén, avagy a Másikra irányuló mohó tekintet eredete

D. Başak Ergün: A sötétség (művészetének) mélyén, avagy a Másikra irányuló mohó tekintet eredete

Tanulmányomban egy festmény elemzésére teszek kísérletet, összefüggésben a Tiszaeszlár-üggyel, amely 1882-ben és 1883-ban zajlott Magyarországon. A festmény eredetiségével kapcsolatos tudományos és művészi kételyeken túl a jelen írás inkább az említett képpel mint az antiszemita képzelet bizonyítékával foglalkozik.
A vérvád mint rituális kiengesztelés? Tiszaeszlár filmen, a Soá után

Michael L. Miller: A vérvád mint rituális kiengesztelés? Tiszaeszlár filmen, a Soá után

Bernard Malamud 1966-ban publikálta A mesterember című történelmi regényét, amelyet  legnagyobb műveként tartanak számon. A regény, amely az USÁ-ban elsőként mind a Nemzeti Könyvdíjat, mind az irodalmi Pulitzer-díjat elnyerte, az orosz-zsidó Mendel Bejliszről szól, akit egy 1911 és 1913 között zajló perben rituális gyilkossággal vádoltak, de végül felmentettek. A New York Times-nak adott interjúban Malamud a regény és az alapjául szolgáló történelmi események közti kapcsolatról beszél: ...
A zsidó férfi test árulása

Turai Hedvig: A zsidó férfi test árulása

A Scharf Móric emlékezete című metszetéről Major János egy feljegyzésében így ír: „Egyrészt jót tettem magammal hogy megcsináltam ezt a rézkarcot mert mint egy kiírtam feldolgoztam magamban ezt a zsidokomplexust ezentúl legalábbis ezen a téren sokkal felszabadultabban éltem embertársaim között másrészt viszont ártottam is magamnak. Rengetegen értették félre ezt a rézkarcot.” A tiszaeszlári vérvád feldolgozásának tehát egyrészt volt egy saját, személyes története és funkciója Major életében, ...
Drakula beágyazva. A vérvád fantazmatikus képei Erdély Miklós Verzió című filmjében

Müllner András: Drakula beágyazva. A vérvád fantazmatikus képei Erdély Miklós Verzió című filmjében

Tanulmányomban Erdély Miklós 1979-ben elkészült Verzió című filmjét elemzem, amely Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című dokumentumregényének az adaptációja, és ennek megfelelően az 1882-es magyarországi vérvád történetének speciális újraalkotása.
A Verzió verziója. Németh Hajnal Hamis vallomás sorozatáról

Gadó Flóra: A Verzió verziója.
Németh Hajnal Hamis vallomás sorozatáról

Az 1883-as tiszaeszlári per és Solymosi Eszter története igen gazdag recepciónak örvend az utóbbi időben, sokféle adaptáció, feldolgozás készült belőle Magyarországon, például Fischer Iván egyfelvonásos operája, a Vörös Tehén (2014) vagy Mundruczó Kornél Tiszaeszlári Solymosi Eszter (2011) című darabja. Németh Hajnal munkája a Hamis vallomás /1,2,3 (2012-13) több szempontból is eltér ezektől: egyrészt tudatosan merít Erdély Miklós 1979-ben forgatott és 1981-ban elkészült Verzió című filmjéből, másrészt ...
Az antiszemita műalkotás a digitális reprodukálhatóság korában: magyar újrakiadások 1989 után

Gwen Jones: Az antiszemita műalkotás a digitális reprodukálhatóság korában: magyar újrakiadások 1989 után

Gwen Jones történész 2012-es esszéje a rendszerváltás utáni Magyarországon ismét felélesztett antiszemita irodalmat vizsgálja. A történeti háttér és az érintett szerzők, művek ismertetése mellett részletesen ír napjaink tendenciáiról...