A tanulmány címe a linuxos közösségekben évek óta újra és újra felbukkanó feliratos képről származik. A kép a Disney-stúdió Az oroszlánkirály (The Lion King. Roger Allers – Rob Minkoff, 1994) című animációs filmjének egy részletét emeli ki. Ebben a főhős oroszlánkölyök, Simba apjával, a regnáló oroszlánkirállyal, Mufasával egy sziklaszirtről nézi a naplementét birodalmuk felett. Az eredeti jelenetben a felnőtt oroszlán bemutatja gyermekének a birodalmat, mely egyszer majd az ő irányítása alá fog tartozni. A kis oroszlánt persze jobban érdekli az ismeretlen, a birodalom határán túli sötétség is – ezzel kapcsolatban próbálja faggatni apját. A linuxos közösségekben elterjedt feliratos képen Simba egy más jellegű kérdést intéz apjához: „Apu, mi az a kék halál?” Mufasa válasza erre: „Nem tudom, fiam – mi Linuxot használunk.”

Oroszlánkirály mém

Oroszlánkirály mém

A „kék halál” elnevezés a Microsoft Windows operációs rendszerek legendás hibajelzésére utal. A kék képernyőn megjelenő hibaüzenettel olyan esetekben találkozik a felhasználó, amikor a számítógép működése egy rendszerhibát követően nem tud helyreállni. Ez a hibaüzenet az 1990-es évek óta összekapcsolódott a Windows különböző verzióinak stabilitásproblémáival. A „kék halál” a szabad és nyílt forráskódú szoftverhasználók köreiben ma is népszerű illusztrációja a kereskedelmi operációs rendszer feltételezett technológiai alsóbbrendűségének – ezen elképzelés áll a hasonló tartalmú mémek hátterében is. S bár nem kizárólag a Windows esetében találkozunk hasonló rendszerösszeomlással, technikai problémával, a linuxos közösségben a mai napig elsősorban erre a rendszerre vonatkoznak a stabilitási hiányosságokkal kapcsolatos kritikák. A „kék haláltól” való mentesség a Linux ethoszának részévé vált.

Az internet az elmúlt két évtized folyamán a kortárs kultúra inherens részévé vált. Az „internet kultúrájáról” mint az offline kultúráról leválasztott, egységes jelenségről beszélni épp ezért problémás (Miller 2013, Zittrain 2014). A két színtér közötti átjárás – különösen médiatartalmak szintjén – mindennapossá vált: nem csak az offline tartalmak digitalizálódnak, hanem az online született alkotások, praxisok, események is megjelennek a hagyományos médiumokban. Ugyanakkor nem tagadható, hogy a világháló mint interakciós tér olyan új technológiai lehetőségeket hozott, melyek felhasználása során korábban nem (vagy nem jelen formájukban) létező tartalmakat, formákat hoztak létre a felhasználók. Ezek az újnak feltételezett kommunikációs formák, műfajok pedig adott esetben éreztetik hatásukat az internet digitális valóságán kívül is. Mindez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy a digitalizáció, az egyre egyszerűbben és kényelmesebben használható infokommunikációs technológiák lehetőséget biztosítanak a saját tapasztalatok, vélemények, elképzelések egyszerűbb, szimbolikus ábrázolásának létrehozására és terjesztésére.

Az alábbi tanulmány abból az alaptételből indul ki, hogy a hálózati társadalom technológiai környezete megfelelő lehetőséget biztosít arra, hogy az egyének lokalitástól függetlenül különböző, közös érdeklődés, fogyasztás köré csoportosuló közösségek tagjaivá váljanak. A mindenütt jelenlévő számítástechnika (ubiquitous computing) nem csak azért fontos, mert könnyedén elérhetővé teszi az egyén számára a relevánsnak ítélt információkat, hanem azért is, mert számos lehetőséget, csatornát, kommunikációs műfajt kínál fel a személyes tapasztalatok, ideák, hiedelmek reprezentálására és megosztására. A részvételi kultúra (participatory culture) egyik legfontosabb jellemzője, hogy a korábban jobbára passzívnak elképzelt médiafogyasztó szerepét egyre inkább felülírja az aktívan válogató, tartalmakat létrehozó és azokat terjesztő termelő felhasználó (produser/prosumer) szerepével. Az újmédia eszközök – különösen pedig a közösségi médiával szorosan összekapcsolódott mobilkommunikációs eszközök – lehetőséget kínálnak a hétköznapi kreativitás (vernacular creativity) megélésére és az alkotások nyilvánosságra hozatalára is.

Az internetes mémek mint az online folklór sajátos megnyilvánulásai a digitális kultúrában az 1990-es évek óta láthatóan jelen vannak, és relevánsak a „digitális bennszülöttek és bevándorlók számára” (McNeill 2009: 95). Az elmúlt években azonban – a populáris kultúrában betöltött szerepnövekedésüknek köszönhetően – megnőtt az érdeklődés irántuk.

Ez a tanulmány a kép formátumú internetes mémek szerepét vizsgálja egy sajátos csoportkultúrával rendelkező közösség, az Ubuntu felhasználók zárt nemzetközi Facebook csoportja esetében. A csoport kiválasztásának indoka az volt, hogy a jelenleg egyik legnépszerűbb Linux-alapú operációs rendszer felhasználóinak számos online közösségi tere közül ez az egyik leginkább sokszínű – különösen a megosztott tartalmak terén. A közösségen belül folytatott kommunikációban visszatérő elemek a kép formátumú mémek is, melyek többnyire a kollektív identitás kifejezésére irányulnak. A csoportban születő bejegyzések túlnyomó többsége valamilyen konkrét problémára keres választ, vagy fontosnak ítélt információkat oszt meg, a mémek azonban általánosan a rendszerrel kapcsolatos értékekre, normákra, gyakorlatokra koncentrálnak, melyek megkülönböztetik a kollektíva tagjait más operációs rendszerek felhasználóitól.

Az alábbiakban arra keresem a választ, milyen értékek, normák és hogyan jelennek meg a felhasználók által létrehozott, illetve megosztott, képalapú internetes mémekben? Milyen sajátos mémtípusokat alkotott egy olyan közösség, melynek kezdetektől kvázi-természetes közege az internet? Milyen tartalmak, milyen formátumok és milyen álláspontok, modalitások jelennek meg a kép formátumú mémek használatában?

Alapfeltevésem szerint az adott közösségben megjelenő, mémformátumú üzenetek a csoport tematikus és technológiai zártságából adódóan elsősorban a közösség többi tagjának szólnak. Olyan általános jellemzőket emelnek ki, melyek segítségével igyekeznek meghatározni mind a szélesebb értelemben vett „linuxos közösség”, mind a szűkebben értelmezett Ubuntu Linux felhasználói kultúráját. A mémek sikere, elismertsége, terjedése ebben a környezetben elsősorban attól függ, mennyire illeszkedik a tartalom a közösség saját tudásához, hiedelmeihez, értékrendjéhez, normáihoz, melyeket ehelyütt összefoglalóan Linux-ethosznak nevezünk.

Internetes mémek a kortárs részvételi kultúrában

Az internet használatával nem pusztán a professzionális tartalomszolgáltatók által közzétett információk széles köre vált hozzáférhetővé, fogyaszthatóvá. Az ezredforduló óta az online lét legfontosabb trendje mindenképpen az aktív felhasználás felé való elmozdulás. A közösségi média használatában még inkább megtapasztalhatóvá vált az internet azon jellemzője, hogy minden felhasználó a saját céljainak megfelelően igyekszik kihasználni rendelkezésre álló lehetőségeket. A hagyományos médiafogyasztással szemben itt jóval nagyobb, az egyéni szándékok és preferenciák horizontjához pontosabban illeszkedő változatosságot találunk az egyes individuumok praxisaiban (boyd 2010, Jenkins et al. 2013, Merkovity 2014).

Az újmédia, illetve a közösségi oldalak számtalan lehetőséget kínálnak arra, hogy az egyének megnyilatkozzanak saját értékeikről, nézeteikről, tapasztalataikról, illetve közösségekben kapcsolódjanak össze hasonló értékeket, normákat, tapasztalatokat birtokló társaikkal. Ahogyan Watson-Manheim (2010) fogalmaz: „a közösségi oldalak egyének köré szerveződnek, értékük azonban a közösségben létrejövő társadalmi tőkéből származik” (176).

A közösségi oldalak interakciós színtérként számos lehetőséget kínálnak a felhasználók számára, hogy kapcsolatba lépjenek, vagy kapcsolatot tartsanak egymással. Természetesen a technológiai környezet által kínált eszközök és lehetőségek (affordanciák) maguk is alakítják, meghatározzák egy-egy színtér interakciós korlátait (boyd 2010). Míg a korai csevegőszobák (chatszobák) és internetes fórumok jobbára pusztán textuális közlések létrehozására kínáltak lehetőséget (és a felhasználók maguk is pusztán felhasználói nevükkel voltak reprezentálva), a kortárs közösségi portálok lehetőséget kínálnak vizuális, audio-, illetve multimédiás tartalmak beemelésére. A Facebook eklatáns példája annak, hogy a személyközi interakciók sorába beilleszthetővé válnak komplex szimbolikus reprezentációk, médiatartalmak is.

A közösségi oldalakon megosztott médiatartalmak – legyenek akár személyes profiloldalakon vagy csoportok, közösségek oldalain – több funkcióval is bírnak. Instrumentális (referenciális), tartalomközvetítő szerepük mellett kiemelten fontosak lehetnek társas (expresszív és fatikus) funkcióik is. A komplexebb médiatartalmak a közös referenciák érintésével alkalmasak a kollektív identitás és a közösségek kohéziójának fenntartására (Mendelson és Papacharissi 2010: Papacharissi 2010), vagy pusztán a megjelenítés gesztusa működhet kommunikatív aktusként (Manovich 2011).

Merkovity (2014) a politikai kommunikáció kapcsán utal arra a változásra, amely a technológiai fejlődés, illetve a digitális alkotáshoz és disztribúcióhoz szükséges eszközök és tudások széles körű hozzáférhetőségével következik be: a „professzionális amatőrök” (pro-am), vagy más kifejezéssel termelő felhasználók (prosumer), rétegének megjelenésére. Ez a réteg olyan individuumokból áll, akik már rendelkeznek a megfelelő szándékkal, tudással és erőforrásokkal ahhoz, hogy részt vegyenek a médiatartalmak (tágabban értelmezve bármilyen információs jószág) létrehozásában – blogot írnak, képeket, videókat készítenek és osztanak meg, stb. –, de gazdasági szempontból nem ez biztosítja számukra a mindennapi megélhetést. Ők azok, akik nagymértékben hozzájárulnak a mindenkori mém-ökoszisztéma fennmaradásához is – akik rendelkeznek a szükséges technológiai eszközökkel és olvasottsággal az internetes mémek megfelelő használatához (Milner 2012).

Az amatőr felhasználó (pro-am) réteg összetétele ugyanakkor korántsem egységes. A kategória egyaránt magában foglalja az esztétikai szempontból kevésbé igényesen kidolgozott mémek ismeretlen elindítóit és a kiemelkedő tudású, igényes félprofikat (pl. pályakezdő művészek, programozók), illetve a szabadidejükben is minőségi alkotásokat készítő profikat. Bár Manovich (2007) szerint a felhasználók igen széles köre állít elő tartalmakat, a figyelemreméltó alkotások nagyobb hányadát a professzionális pályára készülők vagy pályakezdők készítik. A hozzáértésből, affinitásból eredő eltérések ugyan valóban felfedezhetők akár a képformátumú mémek esztétikai különbségeiben is, úgy tűnik azonban, a hozzáértés relevanciája sokkal kisebb e téren, mint egy szándékolt üzenet megfelelő tálalásához szükséges digitális / populáris / „mém-műveltség” (vö.: Milner 2012).

Az alábbiakban internetes mémként azokra a digitális tartalmakra hivatkozom, melyek felismerhetően egy-egy vizuális, audio- vagy multimédia-szerkezet imitációjából, remixeléséből születnek, és széles körben képesek terjedni a hálózati kommunikációban. Ahogyan Jenkins (2009) utal rá, az internetes mémek szempontjából nem elsősorban a tartalom, hanem sokkal inkább a struktúra fontos. A LOLcat-mémek értelmezése kapcsán Jenkins az alábbiakat írja:

A LOLcat ötletének újrahasznosítása, remixelése és adaptációja arra utal, hogy a kulturális termelés ezen formájának terjedése és replikációja nem a LOLcat alapötletének vonzó jellegéből fakad, hanem abból a tényből, hogy fel lehet használni jelentésalkotásra. (Jenkins 2009)

Az internetes mémek jó példái annak, hogyan jelenik meg a hétköznapi kreativitás (vernacular creativity) a részvételi kultúra digitális közegében. A mémek létrehozásának, átalakításának, terjesztésének egyszerűsége kiemelten alkalmassá teszi ezeket arra, hogy új alkotó folyamatok alapanyagaivá váljanak. A kreativitás mint a jelentésalkotás, illetve társadalmi állásfoglalás a fogyasztói kultúrában – mind materiális, mind szimbolikus szinten – messze megelőzi az internet megjelenését (lásd Willis 1990, Jenkins 1992). A mindennapi kreativitás láthatóságát, hozzáférhetőségét, illetve a kreativitás megnyilvánulási módjainak lehetőségét azonban mindenképpen megnövelte a kortárs hálózati társadalom kialakulása.

Az internetes mémek egyszerre eredményei és alapelemei a digitális alkotófolyamatoknak. A felhasználói aktivitást középpontjába állító web 2.0-ás időszak, illetve a közösségi média a szűkebb vagy tágabb nyilvánosságokban való részvétel eszközévé tette a digitális tartalmakat, melyek könnyen alakíthatók és terjeszthetők (Jenkins et al. 2013).

Boyd (2014) rámutat, hogy az internetes mémek nem pusztán az önkifejezésnek, hanem a politikai állásfoglalásnak is megfelelő eszközei. Politikai részvételnek e tekintetben nem pusztán a szűkebb értelemben vett aktuálpolitika értendő, hanem a társadalom felépítésével, hatalmi viszonyaival, folyamataival kapcsolatos állampolgári értelmezések, kritikák, cselekvések összessége.

A mémek akkor születnek, amikor egy adott digitális alkotás – legyen az egy kép, egy dal, egy hashtag vagy egy videó – egy másik szöveg vagy médiatartalom mellé helyeződik, létrehozva a tartalmak egy lazán kapcsolódó gyűjteményét, melynek alapreferenciája minden elemnél azonos. Ezek az alkotások nem csak terjednek az online környezetben, hanem az emberek újra felhasználják őket, új alkotásokat hozva létre. (boyd 2014: 210)

Az internetes mémek társadalmi jelentőségét az adja, hogy keretet nyújtanak egymástól eltérő tartalmak közvetítésére. Az egyes internetes mémek eltérő referenciakeretekben, kontextusokban különböző célokra használhatók, különböző hangok szólalhatnak meg ezeken keresztül. A remixelés, a kommunikációs eszközként, struktúraként felfogott mém átalakításának lehetősége felnyitja, kitágítja az adott alkotás értelmezési horizontját. Így a formai téren azonosnak tűnő mémműfajok/alműfajok (pl. LOLcat, rage comic, stock character macro) képessé válnak arra, hogy eltérő értékeket, normákat, tartalmakat, illetve más-más csoportok számára releváns üzeneteket közvetítsenek (Milner 2013, Miltner 2014).

A kommunikációnak minden esetben kiemelt szerepe van egy adott csoport, közösség működésében. Nem csak az adott közösség információáramlása, cselekvéseinek szabályozása terén fontos az interakció, hanem az alapvető jellegzetességek, a kollektív identitás elemeinek kialakításában, a közösség határainak fenntartásában is kulcsfontosságú.  Hogg és Reid (2006) szerint „[…] a csoportnormák kialakítására, fenntartására és megváltoztatására csoport-prototípusokkal kapcsolatos, illetve azok által kontextualizált kommunikációban kerül sor” (Hogg és Reid 2006: 23).

Az online közösségekben – melyek döntő többsége máig javarészt textuális interakciókon alapul – lényeges elem a közösség érvényes rendjének, értékeinek, normáinak, határainak nyilvánvalóvá tétele, illetve folyamatos újratárgyalása. E téren a kommunikációs tartalmak sorában az elmúlt években megjelentek az internetes mémek is, mint sajátos tartalmakkal feltölthető, egyszerűen megalkotható és megosztható, komplex jelek.

A mémek használatának társas funkcióival kapcsolatban Gal és társai (2015) kiemelték, hogy ezen tartalmaknak jelentős szerepe lehet egy közösség identitásának és normáinak alakításában, megjelenítésében. Amellett, hogy természetesen egy-egy online interakciókat folytató közösségben kommunikatív funkcióval bírnak, azt is meghatározzák, ki vehet részt részt a diskurzusban, és ki van kizárva belőle, mely narratívák, konvenciók és viselkedések kerülnek befogadásra és legitimálásra. A mémek részei a kollektív identitást alakító diskurzusoknak – értékeket, normákat, kódokat fogalmaznak meg, mutatnak fel, vagy vezetnek be vitaindító jelleggel a közösségi interakcióba (Gal et al. 2015).

A mémek értelmezhetőségét, életképességét minden esetben az értelmezés, a terjedés kontextusa határozza meg. Az internetes mémek előnye sok esetben abban a rugalmasságban gyökerezik, hogy számtalan felhasználó alakítja át (remixeli), kapcsolja össze a különböző tartalmi, formai elemeket saját mondanivalójával, saját relevánsnak ítélt kulturális referenciáival. A részvételi média a hagyományos tömegmédia tartalmakat létrehozó és terjesztő apparátusának kirekesztő, exkluzív jellegével szemben lehetőséget biztosít arra, hogy a felhasználók bizonyos szabadsággal maguk is felhasználják a közösségi média csatornáit arra, hogy véleményüknek hangot adjanak.

Limor Shifman (2014a, 2014b) szintén kiemelt szerepet tulajdonít az internetes mémeknek a kollektív identitás, a különböző csoportok, közösségek összetartozása szempontjából. A mém alakíthatósága, egyéni szándékkal való feltölthetősége, átírhatósága és terjeszthetősége miatt könnyen beemelhető a közösség diskurzusaiba.  Shifman (2014b) arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a hagyományos kapuőri szerepek az új online kapcsolati hálókban hiányoznak – ami megfelelő alapot teremthetne arra, hogy akár végtelen számú mémtípus/mémzsáner születhessen –, a tényleges műfajok száma mégis alacsony maradt. Shifman emögött társadalmi funkciót lát:

A mindössze néhány általános sémával dolgozó felhasználók érzékelhető szigorúságának valójában fontos társadalmi funkciója van: egy töredezett világban a közös csapások követése a mémgyártásban alapvető fontosságú a közösség kialakításának érzéséhez. (Shifman 2014b, 342)

A műfajok korlátozottságának egy másik megközelítése vezethető le van Dijk (2006) elképzeléséből az előprogramozott kreativitással (preprogrammed creativity) kapcsolatban. Van Dijk szerint a digitális kultúra eszközei elméletben végtelen kreativitást tehetnének lehetővé, de a felhasználók számára a végtelen lehetőségek átláthatatlanok, használhatatlanok. Épp ezért nem végtelen lehetőségekre, hanem leszűkített választékra, szelektált menüelemekre vágynak. Van Dijknál az informatikai ipar szereplői, a hardver- és szoftvergyártók az általuk különböző termékekbe épített/kódolt lehetőségekkel (affordanciákkal) eleve megszabják a kreativitás határait.

A képformátumú internetes mémek esetében fontos kiemelni a különböző online mémgenerátor szolgáltatások (pl. memegenerator.net, makeameme.org, memes.com) szerepét, melyek mindössze a minimálisan szükséges funkciókat biztosítják egy új alkotás létrehozására. Az ezekkel készült mémek formátum szempontjából is korlátozottak – míg többnyire a makrók, feliratos képek vagy demotiválók létrehozását teszik lehetővé, a nagyobb szabadságot igénylő mémekhez már szükség van komplexebb képszerkesztő alkalmazásra. A mémgenerátorok emellett – katalogizáló/archiváló funkciójukból fakadóan – segíthetnek eligazodni a mémek alműfajaiban, és egyszerűsíthetik az alkotások terjesztését, ami a mémek esetében különösen fontos.

Az Ubuntu Linux és a Linux-ethosz

Mivel az alábbiakban egy sajátos közösség, az Ubuntu Linux felhasználóinak interakcióit vizsgálom egy közösségi oldalon, mindenképpen fontos röviden bemutatni az adott közösség technológiai és ideológiai környezetét. Ez pedig magában foglalja az Ubuntu Linux operációs rendszer és azon ideák, értékek, normák, hiedelmek és tudások összességét, melyeket ehelyütt Linux-ethosz néven foglalok össze.

Az Ubuntu Linux egy Linux alapú [1] operációs rendszer. A Linux operációs rendszer magjának fejlesztését 1991-ben kezdte el Linus Torvalds, mára pedig az erre épülő rendszerek számos területen jelen vannak az egyszerű fogyasztói elektronikától (karórák, televíziók, mobiltelefonok) kezdve, az asztali számítógépeken, szuperszámítógépeken át, a világháló szervereiig. Bár az operációs rendszer fejlesztésében komoly szerepe van különböző gazdasági szereplőknek, a Linuxra általában a hacker-kultúra (lásd: Castells 2002, Himanen 2001) online kollaborációjának mintapéldányaként szokás hivatkozni. Ennek oka az, hogy a fejlesztésben a mai napig hatalmas szerepe van az ingyen, hobbiból vagy elhivatottságból a rendszer fejlesztésébe fektetett munkának. A Linux fejlesztése kezdettől fogva kollaboratív tevékenység, annak ellenére, hogy mára igen fontossá vált a közösség mellett a professzionális szereplők (IT cégek, alapítványok) részvétele, folyamatos támogatása.

A Linux születése és a nyílt forráskód kezdeményezés kialakulása az 1990-es években a hacker-kultúra önlegitimációs törekvéseiként is értékelhető. A felhalmozott tudást, a sajátos értékrendet számos, a szabad és nyílt forráskódú szoftverek világában mozgó szereplő szerette volna profitábilissá tenni. A „nyílt forráskódú szoftver” kifejezés maga is részben annak eredményeként jött létre, hogy a kevésbé radikális ideológiai alapokon álló fejlesztők igyekeztek az általuk létrehozott szoftvereket, szolgáltatásokat valamilyen módon megóvni, eltávolítani a szabad szoftverekkel összekapcsolódott előítéletektől. A szabad szoftverek ingyenessége, terjeszthetősége, átalakíthatósága és a mozgalom leghangosabb képviselői nem voltak vonzók az üzleti életben, ezért a nyílt forráskód zászlóvivői (pl. Bruce Perens, Eric S. Raymond) igyekeztek a szabadságeszmék helyett a fejlesztett szoftverek minőségi jellemzőit kiemelni (Mátyus 2014).

A Linux felhasználói kultúrájában az önmeghatározás terén komoly szerepet játszik a kereskedelmi szoftverektől, elsősorban pedig a Microsoft Windowstól való különbözőség. A redmondi IT vállalat nem pusztán konkurens jellege és üzleti praxisai miatt került ellenségszerepbe – a Microsoft testesítette meg a zárt szoftverfejlesztés minden hibáját. Technológiai, fejlesztésszerkezeti, etikai téren egyaránt kritizálható volt a hacker-kultúra oldaláról (lásd Castells 2002, Raymond 2004). A Linux disztribúciók számára több platformon is versenytársként jelentkező szoftveróriás a 2000-es évek első évtizedére megnyerte ugyan magának az asztali operációs rendszerek piacát, a szerverek, szuperszámítógépek és felhőszolgáltatások terén azonban a nyílt forráskódú megoldások látszanak sikeresebbnek. A Microsoft üzleti érdekei pedig azt diktálják, hogy ezeken a területeken is fejlődjön. (Különösen fontossá vált a felhőtechnológia a cég online szolgáltatásainak fenntarthatósága szempontjából.) Míg a korábbi vezetés (elsősorban Steve Balmer [2]) olykor explicit módon elhatárolódott a Linuxtól, a vállalat jelenlegi vezetése igyekszik számos ponton együttműködni, támogatni a nyílt fejlesztéseket. [3] Ennek ellenére a változások nem jelennek meg feltétlenül a felhasználói kultúra alacsonyabb rétegeiben, ahol a Linux-identitást meghatározó ethosznak inherens része a Microsoft termékeitől és üzleti gyakorlatától való elhatárolódás. A Windows a kezdő Linux-felhasználók szemében sokszor éppen az a vonatkoztatási pont, amelytől el kell távolodni.

Az Ubuntu Linux az elmúlt több mint egy évtizedben a nyílt forráskódú operációs rendszerek egyik legismertebb tagja lett. A rendszer először 2004-ben vált elérhetővé a nyilvánosság számára. Fejlesztéséért elsősorban az Egyesült Királyságban bejegyzett székhelyű Canonical Limited felelős. A céget Mark Shuttleworth, dél-afrikai programozó alapította, elsősorban az Ubuntu Linux, illetve a kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésére.

Az Ubuntu több szempontból is érdekes tagja a Linux operációs rendszerek családjának. Egyrészt azért, mert a fejlesztési irányokat elsősorban a Canonical határozza meg (bár igyekeznek figyelembe venni a felhasználói és fejlesztői közösség visszajelzéseit is). Másrészt pedig az Ubuntu explicit célja a kezdetektől az, hogy piacképes alternatívájává váljon az olyan nagy kereskedelmi operációs rendszereknek, mint amilyen a Microsoft Windows vagy az Apple OS. Utóbbi célkitűzés elérése érdekében a Canonical igyekszik a lehető legegyszerűbbé és leginkább felhasználóbaráttá tenni saját rendszerét. A projekt mára ugyan sokkal többet profitál üzleti fejlesztési eszközök és felhőszolgáltatások terén, az asztali operációs rendszer továbbfejlesztéséről sem mondtak le (sőt, mobileszközök felületeire is igyekeznek kiterjeszteni az Ubuntu környezetet).

Az Ubuntu igen sikeresen indult a Linux operációs rendszerek mezőnyében – rövid idő alatt számos felhasználót nyert meg magának, és a 2010-es évek első felében a legnépszerűbb disztribúciónak [4] számított (a különböző disztribúciókat nyilvántartó Distrowatch.com statisztikái alapján). Látszólag azonban a fejlesztő cég koncepcionális döntéseinek (pl. saját grafikus felhasználói felület [Unity] és display server protocol [MIR] készítése), illetve a rendszer népszerűségének hatására az Ubuntu komoly kritikát is kapott (és kap továbbra is) más disztribúciók közösségeitől. Felróják többek között a fejlesztést irányító cégnek, hogy – a Linux fejlesztési hagyományaitól némileg eltérően – inkább a saját útját járja, mintsem hogy együtt mozogjon a szélesebb Linux közösséggel; hogy túl egyszerűvé próbálja tenni („lebutítja”) a Linuxot a hétköznapi felhasználók számára (ezzel csökkentve a Linux potenciálját és közelítve a felhasználókat kiszolgáló kereskedelmi operációs rendszerek felé); hogy etikátlan döntéseket hoz (pl. az asztali rendszer keresőjében az Ubuntu kereskedelmi célú tartalmakat is megjelenített). A Canonicallal és a szoftverrel szemben támasztott ellenszenv pedig sokszor a rendszer felhasználóira is kivetül.

Bár az Ubuntu fejlesztése látszólag közelebb áll a kereskedelmi szoftverek fejlesztéséhez – legalábbis a fejlesztéssel kapcsolatos irányelvek, a következetes, egységes fejlesztési vízió tekintetében –, mind a Canonical, mind az operációs rendszer körül kialakult közösség magáénak érzik a Linux-ethoszt. Ahogyan az a kutatásból is kiderült, az Ubuntu felhasználói az őket érő kritikák dacára elsősorban Linux-felhasználóként gondolnak magukra. Azokat az értékeket és normákat fogadják el irányadónak, amelyek a Linuxot megkülönböztetik más operációs rendszerektől, és büszkén hirdetik az általuk választott rendszer erősségeit.

Linux-ethosz alatt az alábbiakban azoknak az ismereteknek, elképzeléseknek, ideáknak, normáknak és értékeknek az összességét értem, melyek meghatározzák a közösség praxisait. Ez az ethosz ugyanakkor nem változatlan és monolitikus – pontos tartalma változhat a közösségben működő diskurzusok függvényében. A Linux-ethosz a szabad és nyílt forráskódú szoftverfejlesztés kontextusában alakult ki és működik – ahhoz kapcsolódik, de tartalmaz sajátos, az adott operációs rendszerekre jellemző tudásokat és elképzeléseket is. Döntően azonban a fejlesztés és használat szabadsága, illetve a technológiai hozzáértés kiemelkedő szerepe körül gravitál.

A Linux-ethosz a társadalomtudományos érdeklődésben – elsősorban Castells (2002) és Himanen (2001) elképzelései mentén – a hacker-etikával kapcsolódik össze. Hacker-kultúra alatt a fenti szerzők elsősorban azon intézményesült normákat és értékeket értik, melyek legnyilvánvalóbban a szoftverfejlesztés önszabályozó projektjeinek (a szabad és nyílt forráskódú szoftverfejlesztő kezdeményezések) működésében jelennek meg. Castells és Himanen elképzelését egy történeti beágyazottságú, akadémiai gyökerű techno-meritokráciáról, melynek központi értéke a szabadság, elsősorban olyan szerzők leírásai ihlették, mint Richard M. Stallman vagy Eric S. Raymond, akik saját ideológiai nézőpontjuknak megfelelően igyekeztek leírni az általuk képviselt hackerek értékrendjét (Mátyus 2014).

A hacker-kultúra nem tekinthető egységesnek még akkor sem, ha egyfajta egységes hacker-etika által szabályozott közösségként képzeljük el. Az adott kultúra – illetve mindazon aktorok, akik valamilyen alapon igényt formálnak a hacker elnevezés használatára – elképzelések és praxisok széles körét magában foglalja: az illegális rendszerfeltörésektől a szabad szoftverfejlesztésig vagy az etikus hackerekig. Bár a hacker-etikában találunk közös, központi elemeket – egyfajta közös ethoszt a szabadság és a hozzáértés ideái köré építve –, melyekben az adott kultúra minden szegmense osztozik, a pontosabb megfigyelés egyértelművé teszi, hogy „bármely más kulturális szférához hasonlóan könnyedén találunk nagy eltéréseket, ellentmondásokat, sőt, komoly harcokat” (Coleman 2012: 18).

Ahogyan Coleman (2012) is rámutat, a szabad szoftverek fejlesztői nem pusztán munkájukkal járultak hozzá a hacker-kultúra növekedéséhez, hanem sikeresen építettek fel egy szabadság- és megosztásközpontú ethoszt a hagyományos szerzői jogi törvényekkel szembemenő gyakorlathoz. Ez az ethosz, illetve ezen ethosz részei jelennek meg a Linux-fejlesztők és -felhasználók közegében is, mikor a kollektív identitás kifejezésének szüksége merül fel.

A Linux-ethosz részben a hacker etikai alapvetéseire épül: (1) az információ és kreativitás (jelen esetben a fejlesztés) szabadságának elsődlegességére; (2) a szakmai hozzáértés mint elsődleges státuszbiztosító kiemelt szerepére; (3) a közösségért végzett hasznos tevékenység fontosságára (vesd össze: Castells 2002, Himanen 2001). Szintén a hacker-kultúrából eredeztethető a számítógép mint az alkotás eszközének szeretete, illetve a játékosság, a munka élvezetének kiemelt szerepe. A Linux-ethosz mindezek mellett olyan elemekre épül, melyek a rendszer történetével és piaci szerepével kapcsolatosak.

A Linux-ethoszhoz kapcsolódó sajátos elképzelések szinte valamennyi, a Linux operációs rendszereket népszerűsítő írásban megjelennek, és visszaköszönnek a rendszerekkel kapcsolatos megnyilvánulásokban is. A legfontosabb jellemzők az alábbiakban foglalhatók össze:

Szabadság és hozzáférhetőség. A Linux a szabad és nyílt forráskódú ökoszisztéma részeként szabadon (és többnyire ingyenesen) hozzáférhető, másolható, módosítható.

Közösségi jelleg. A Linux fejlesztése – ahogyan korábban is írtam – a kezdetektől kollaboráción alapul. Bár kezdetben ennek praktikus okai voltak (fejlesztés serkentése alacsony erőforrásigény mellett), az online együttműködésbe, fejlesztésbe fektetett munkával megvalósuló ajándékkultúra, illetve a közösség mint technikai támogató hálózat szerepe továbbra is kiemelten fontos.

Technológiai felsőbbrendűség. A Linux az általános célú Unix operációs rendszer strukturális alapjaira épül, és a kezdetektől egy több felhasználós, hálózatba kapcsolt operációs rendszernek készült. Mivel korábban elsősorban szoftverfejlesztők, mérnökök, kutatók használták, technológiai téren az ő érdekeiket szolgálta ki a piaci operációs rendszerek fejlesztésére nyomást gyakorló felhasználóbarát-jelleggel szemben. Ennek eredménye, hogy a köztudatba bonyolult, csak hozzáértők számára használható rendszerként került be.

Társadalmi haszon. A hacker-kultúra hátterében álló társadalmi ideológia egyik alappontja, hogy az információ szabad, és az ahhoz való hozzáférés biztosítása alapvető fontosságú. A Linux operációs rendszerek – szabad hozzáférhetőségük, átalakíthatóságuk, másolhatóságuk eredményeként – komoly potenciállal rendelkeznek a digitális szakadék leküzdésében.

Etikus gyakorlat. A nyílt forráskódú fejlesztés szerkezete, a kész alkotások hozzáférhetővé tétele, a részvétel lehetősége, az önszerveződés és a kollektíva belső támogató rendszere kiemeli a közösségi értékeket a kizsákmányoló, önző gazdasági gyakorlattal szemben. A hacker kultúrából származó elképzelések az innovációt elsősorban nem üzleti, hanem társadalmi haszonnak tartják, saját működésüket pedig morálisan elfogadhatóbbnak feltételezik, mint a kereskedelmi szoftverek világának gyakorlatát.

Bár nem új elem a szabad és nyílt forráskódú szoftverek világában, a Linux operációs rendszerek esetében tűnik a leginkább tetten érhetőnek a kereskedelmi szoftverekkel – elsősorban a Microsoft termékeivel – való szembenállás (annak ellenére, hogy jobbára nem a Linux-rendszerek fejlesztői fogalmazzák meg a legradikálisabb kritikát ezen modellel szemben). Ennek okai között ott találjuk a Microsofttal mint óriáscéggel szembeni etikai fenntartásokat és a szoftverekkel kapcsolatos, vélt vagy valós minőségi kritikákat. Szintén jellemző kritikai alappont, hogy a kereskedelmi operációs rendszerek technológiai és jogi zártságuk folytán nem teszik lehetővé, hogy a felhasználó saját elképzeléseinek megfelelően alakítsa, használja őket. A Linux fejlesztésének korai szakaszából származik az a kiemelt jellemző is, melyet szintén igen gyakran hangoztatnak a nyílt forráskódú operációs rendszerekkel kapcsolatban – a Linux biztonságosabb, mint a kereskedelmi szoftverek.

Fontos kiemelni, hogy a Linux kezdetei óta elsősorban informatikai és tudományos berkekben terjedt el – ezek igényeinek és technológiai hozzáértésének megfelelően fejlődött. Így nem véletlen, hogy a közösségekben megfogalmazott és továbbadott elképzelések, technológiai alapú kritikák a kevésbé hozzáértő felhasználók soraiban is elterjedtek. Mára a Linux kezdő felhasználói is korán találkoznak a szabadabb és technológiai szempontból felsőbbrendű operációs rendszer ethoszával, melynek megkérdőjelezése a közösség elutasítását vonhatja maga után. Az ethosz fontossága abban áll, hogy egy önmagát pragmatikusnak és racionálisnak elképzelő közösség számára sem kérdőjeleződnek meg feltétlenül azon elemei, melyek nem minden esetben fedik a valóságot. Tény azonban, hogy a kortárs Linux közösségekben észrevehetően jelen van az önreflexió, a humoros problémaszemlélet is. (Például az alábbi, mémformában is terjedő bölcsességben: „A Linux barátságos operációs rendszer, csak nagyon megválogatja a barátait”.)

Az ethosz nem csak azért fontos, mert önmagában egy közös tudáshalmazt, vonatkoztatási keretet jelent, hanem azért is, mert meghatározza a közösség határait. A csoportkultúrát meghatározó értékek és normák, hiedelmek és tapasztalatok összességének elfogadása, hangoztatása a közösséggel való azonosulást jelző cselekedet. Az ethosz elemeinek elfogadása pedig olyan esetekben is működik, amikor annak valóságtartalmát felül kellene vizsgálni – ilyen téren a Linux közösségei csaknem vallásos érzelmekkel viseltetnek az operációs rendszer iránt. Felelősnek érzik magukat annak fejlődéséért, terjedéséért. A témával foglalkozó szerzők ezért sokszor maguk is vallásos metaforákhoz nyúlnak az adott közösség praxisai kapcsán (lásd: Raymond 2004, Thomas 2004, Levy 2010, Coleman 2012).

A kutatás bemutatása

Az alábbiakban a Facebook Ubuntu Linux zárt csoportjába [https://www.facebook.com/groups/206802742684099/] feltöltött, képformátumú mémek interpretatív jellegű tartalomelemzésének eredményét foglalom össze. A vizsgálatban a 2014. július 15. és 2016. július 15. között megosztott képek kerültek kiemelésre.

A Facebookon található, zárt nemzetközi Ubuntu csoport – az egyik adminisztrátor által adott információk alapján – 2005-ben indult, jelenlegi formájában azonban 2011 óta érhető el. Az első hat év anyagai és több mint 50000 fős felhasználói listája egy rendszerszintű adatbázis-frissítés során elveszett, így gyakorlatilag újra kellett kezdeni a csoport felépítését. A csoportnak az adatgyűjtés lezárásakor (2016. július 15.) 47143 tagja és 9 adminisztrátora volt.

A csoport hivatalos nyelve az angol. A befogadásnak nincsenek komolyabb feltételei – bárki csatlakozhat a csoporthoz –, de a közösségen belüli kommunikációt az adminisztrátorok szigorúan ellenőrzik. Azonnali és végleges kizárással büntetik az üzleti hirdetések, rosszindulatú hackeléssel kapcsolatos bejegyzések beküldőit csakúgy, mint az agresszív, személyeskedő, rasszista megnyilvánulások szerzőit, a politikai, vallási kérdéseket feszegetőket, illetve a pornográfiát és spamaket terjesztőket. Az explicit tagsági szabályokban (melyek a csoport főoldalán olvashatók) az adminisztrátorok kinyilvánítják, hogy a csoport „nem Windows/Apple gyűlölő”, és azokat a fanatikusokat is el kívánják távolítani, akik a Linuxot egyfajta vallásnak tekintik. Ennek látszólag ellentmond, hogy a vizsgált mémek nagy része a kereskedelmi operációs rendszerekkel (többnyire a Windows-zal, néha az Apple OS-sel) szembeni technológiai felsőbbrendűséget, az ezektől való eltérést hangsúlyozza. Igaz, mindezt sok esetben az irónia eszközeivel teszi.

A tanulmány egyik kiindulási hipotézise az volt, hogy a linuxos közösségek aktív, elkötelezett tagjai nyíltan kapcsolódnak az általam Linux-ethosznak nevezett elképzeléshalmazhoz. Az ethosznak részét képezik megalapozott, valós tapasztalaton alapuló tények csakúgy, mint kevésbé megbízható, illetve idejétmúlt kijelentések. A Linux-ethosznak különösen nagy szerepe van a felhasználók életében akkor, mikor technikai problémákkal szembesülnek a rendszer használata során – ebben az esetben a választott operációs rendszer melletti kitartás (legalább részben) olyan etikai, ideológiai elvek alapján történik, amelyeket nem igazolnak feltétlenül a tények.

A kutatás szempontjából mémnek számítanak azok (1) a csoportban megosztott, (2) képformátumú tartalmak, melyek (3) felismerhetően valamilyen létező mém struktúráját imitálják, vagy (4) valamilyen, az adott közösségben visszatérő témát, mintázatot használnak szándékaik kinyilvánítására. A vizsgált intervallumban megosztott 1518 képnek mindössze töredéke, 61 darab tekinthető megfelelőnek. A 61 kép kódolásra került közzétételük időpontja, a közzétevő személye, az alkotás tartalma, formai megvalósítása, illetve nézőpontja alapján, valamint a kapcsolódó visszajelzések (lájkok, hozzászólások, megosztások) száma alapján. A három legfőbb elemzési szempont (tartalom, forma, álláspont) Limor Shifman (2013) kutatásának memetikus dimenzióit követi. A tartalmi és formai megvalósítás alapján az egyes képek különböző kategóriákba sorolhatók – ezen csoportosítás alapja Ryan Milner (2012) munkája.

A mémek pontos értelmezése még akkor is nehézségekbe ütközik, ha viszonylag egyszerűen meg tudjuk határozni az alkotások tartalmát, formátumát és nézőpontját – ezek mellett vannak kevésbé világosan felismerhető dimenziók is (Shifman 2013). Nem minden esetben mérhető fel például az egyes mémek közzététele mögötti valódi szándék. A problémát sok esetben nem maga a médium, hanem a mémek logikáját megalapozó ironikus normák jelentik (Milner 2013). Az irónia, a nyers, provokatív fogalmazás, a szarkazmus esetenként pusztán játékosságból kerül egy-egy alkotásba, máskor viszont a valós elképzelések megjelenítője is lehet. Épp ezért a mémek értelmezésében a mögöttes szándékot érdemes fenntartásokkal kezelni, amennyiben azok azonosítására nincsenek megbízható információink.

Formátum

A formátum a képformátumú mémek esetében az adott alkotás műfaji besorolását jelenti az adott alkotás esztétikai, szerkezeti jellegzetességei alapján. Shifman (2014b) abból indul ki, hogy a műfajok egyfajta elváráshorizontot jelentenek a befogadó számára, és írásmodellt a készítőnek, ami segítséget nyújt a megfelelő interakció kialakítására, fenntartására. A műfajok korlátai – melyek azonban átalakulnak – segítenek az értelmezésben, az üzenet eljuttatásában a megfelelő közönséghez.

A mémek műfajainak felismerése ugyan egyszerűnek és intuitívnak tűnik, és „a mémkészítéshez szükséges formális folyamatok nyitottak” mindenki számára, azok megfelelő használata azonban bonyolult „mém-műveltséget” (meme literacy) igényel (Milner 2012, III). Shifman (2014a) szerint a műfajok kialakulása a kortárs részvételi kultúrában részben annak eredménye, hogy a hétköznapi kreativitás, a digitális eszközök hálózata digitális nyilvánosságot, látható nyilvános kultúrát teremtett.

Az alábbiakban tárgyalt képformátumú mémek típusainak (műfajainak) meghatározása Milner (2012) taxonómiáján alapul, mely a mémközösségekben (pl. 4chan, Reddit, Imgur) megosztott szokványos képtípusokat rendszerezi.

A mémközösségekben megosztott szokványos képfájlok taxonómiája (Milner 2012: 85)

A mémközösségekben megosztott szokványos képfájlok taxonómiája (Milner 2012: 85)

Milner a remixelt képek kategóriáján belül megkülönböztet egyedülálló (single), illetve halmozott (stacked) képeket – ezek között a különbség abban áll, hogy míg az előző nagyobb kategóriában egyetlen keretben egyetlen kép jelenik meg, a halmozott képek mindig több, különálló képből kerülnek összeállításra.

A „feliratos állóképek” (annotated stills) explicit módon megjelenített megjegyzésekkel, beszédbuborékokkal ellátott képek. A „demotiválók” (demotivationals) a motivációs plakátok szerkezetét utánzó, parodizáló, vastag fekete keretben elhelyezett képek, melyekhez két szövegszint kapcsolódik – egy lényegi kijelentés, címszó, illetve annak annotációja. A makrók (image / macros) általában egy markáns, ikonikus képet emelnek ki a kortárs/populáris kultúrából, vagy stock fotók sztereotipikus alakjait használják, melyekhez két részre osztott szöveget illesztenek valamilyen humorosnak szánt tartalommal. A „manipulált képek” ([photo]shops) más képek elemeiből összemontírozott alkotások; a „szövegek” (texts) elsősorban írott tartalmakat (idézeteket, jelmondatokat, bölcsességeket) képformátumban megosztó alkotások.

A „Rage Comic” kategóriába az úgynevezett „rage face” elemeket (abszurd vonásokba torzult, jellegzetesen leegyszerűsítetten ábrázolt, pálcikatestű figurákat), képregényszerű, paneles megjelenítést, illetve szöveget tartalmazó mémek tartoznak, a „halmozott állóképek” (stacked stills) közé pedig a több feliratos kép kombinációjából létrejövő alkotások.

Példák mémközösségekben megosztott remixelt képtípusokra

Példák mémközösségekben megosztott remixelt képtípusokra

A mémközösségekben megosztott kép formátumú alkotások sorában nem csak olyan alkotások szerepelnek, melyek már létező képek átalakításából, remixeléséből születnek. Ilyen, változtatás nélküli (stable) képek közé sorolhatók a „rajzok” (drawings), a „grafikonok/diagramok” (graphs), a „valóságban megjelenő mémek” (memes IRL), a (manipulálatlan/nyers) „fényképek” (photos) és a „képernyőmentések/képernyőképek” (screenshots). Ezek közül leginkább a „való életben megjelenő mémek” szorulhatnak bővebb magyarázatra – olyan fotókról van szó, melyek alapvetően digitális környezetből származó, vizuális mémek hagyományosabb, materiális alapú megvalósításait (pl. falrajzként, pólómintaként, jelmezként) mutatják be.

Fontos kiemelni, hogy az internetes mémek – ahogyan arra korábban is utaltam – nem minden esetben helyezhetők el stabil műfaji határok között. A műfaji besorolások ugyanakkor nem pusztán analitikai, hanem alkotói, retorikai szempontból is lényegesek az internetes mémek esetében (Shifman 2014b). Az elemzés során sok esetben jelentett problémát, hogy nem volt teljesen egyértelmű, pontosan melyik kategóriába illeszthető be egy-egy kép. Vannak sajátos alműfajok, melyek a milneri taxonómián belüli további leágazásokat nyithatnak (pl. a „Keep Calm”-mémek és idézetek a szövegeken belül), illetve átmenetet képeznek a felsorolt típusok között (pl. a makrók és a feliratos képek között helyezhetők el).

Mindezekkel együtt a Milner (2012) által vázolt 12 kategóriából 9-re találhatunk példát a vizsgált korpuszban. A teljesen hiányzó kategóriák a módosítatlan fényképek (photos), illetve a mémek a való életben (memes ’IRL’). A képernyőmentések (screenshots) ugyan gyakori elemei a vizsgált közösség kommunikációjának, speciális szerepük miatt külön elbírálás alá estek.

Bár Milner (2012) taxonómiájában megtaláljuk a képernyőmentés formátumot, az adatgyűjtésben az ilyen típusú képek nem kerültek beválogatásra. Ennek oka, hogy az Ubuntu csoportban a nagyszámú képernyőkép túlnyomó többsége gyakorlati funkcióval rendelkezik – a megosztott képernyőmentések legtöbbször a felhasználók problémáit (hibaüzeneteket, működési anomáliákat, etc.) dokumentálják, és a segítségnyújtáshoz szükséges diagnosztikát hivatottak segíteni. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy néhány képernyőkép – olykor épp egy felhasználói vagy adminisztrátori felhívásra – azért kerül fel a csoportba, hogy a feltöltő saját felhasználói környezetét mutassa meg a többieknek. Ez egyszerre a büszkeség, az esztétikai érzék és technikai hozzáértés demonstrációja, ugyanakkor pedig a közösséghez tartozás kinyilvánításának (valamint potenciális pozitív visszajelzések szerzésének) eszköze. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi célokkal megosztott képernyőképek a vizsgált közösségben egyfajta saját jelentés, értékrend kinyilvánítására alkalmas műfajnak tekinthetők, az elemzés szempontjából azonban a szerző igyekezett a kívülállók számára is felismerhetőbb, populárisabb (internetes mémként azonosítható) mémstruktúrákban ábrázolt tartalmak vizsgálatára koncentrálni. A képernyőképek, illetve az azokra adott reakciók vizsgálata külön vizsgálat tárgyát képezheti a jövőben.

Bár az alábbiakban elsősorban a vizsgált csoportban megjelenő mémek formai megvalósítását igyekszem áttekinteni, az értelmezésben sokszor nehéz tisztán leválasztani az alkotás formátumát annak tartalmáról. Ezért – az általános tartalmi áttekintés előtt – már itt is megjelenik néhány utalás a képformátumban megjelenített üzenetek értelmezéseire, referenciakereteire vonatkozóan.

Az eredmények az alábbiak szerint alakultak:

  1. tábla: Kép formátumú mémek kategóriái a megjelenés gyakorisága alapján (n=61)
Típus Mennyiség Arány
Halmozott állókép 17 27,8%
Szöveg 12 19,6%
Manipulált kép (Photoshop) 9 14,7%
Rajz 9 14,7%
Rage Comics 4 6,5%
Makró 4 6,5%
Demotiváció 3 4,9%
Feliratos állókép 2 3,2%
Grafikon 1 1,6%

Amint a fenti táblázatból kiolvasható, a halmozott állókép volt a megosztott mémek között a legjellemzőbb típus. A 17 kép közül 11 (64,7%) összehasonlító jellegű alkotás, mely a Linuxot veti össze a Microsoft Windows (11 esetben), illetve az Apple OS (7 esetben) operációs rendszerekkel. Azt is kiemelhetjük, hogy a legnépszerűbb kategóriában a leglátványosabb ugyanazon alkotások újraközlése – 4 alkotás esetében találunk minimum 2, maximum 4 ismétlést a kétéves periódusban. A legtöbbször megosztott mém a Unix, a Linux, az Apple OS, illetve a Microsoft Windows operációs rendszereket a Robotzsaru, illetve a Vasember filmek szereplőinek analógiájával igyekszik szemléltetni – ebben az összevetésben a Windowst Justin Bieber [5] testesíti meg.

A leggyakrabban megosztott halmozott állókép az Ubuntu-csoportban

A leggyakrabban megosztott halmozott állókép az Ubuntu-csoportban

A szövegeket ábrázoló képek (12 darab) közé kerültek besorolásra az idézeteket, mottókat megjelenítő alkotások mellett a „Keep Calm”-mém e környezetben terjedő darabjai is. A szöveges mémek esetében nem pusztán szövegképről van szó – a megjelenített szöveg szervezésében, környezetében túlnyomó többségben megjelenik valamilyen grafikai szempontból fontos elem (akár egy logó, egy arckép vagy a „Keep Calm” plakátok jellegzetes szerkezete), de minden esetben a tipografikus tartalom szerepe marad az elsődleges.

Szövegközpontú képek az Ubuntu-csoportban

Szövegközpontú képek az Ubuntu-csoportban

A manipulált képek (9 elem) kategóriája a legkevésbé kötött szerkezetű, a legnagyobb szabadságfokot biztosító kategória lehetne, melynek pontos határait valójában a többi típus határozza meg. Mivel minden remixelt kép valamilyen digitális manipuláló eljárással készül, alapvetően bármilyen alkotás ide sorolható. Jelen elemzésben ebbe a típusba kerültek azok az állóképek, melyek esetében a mondanivaló lényegét maga az eredeti forrás (nem kifejezetten professzionális) átalakítása hordozza. (Megjegyezhető, hogy a manipulált képek sorában gyakran valóban nagy számban találunk elnagyolt kivitelezésű munkákat, melyek „barkács-”, „csináld magad” [DIY] esztétikája csak még jobban kihangsúlyozza a képek által hordozott kritikát a reprezentációk manipulálhatóságával kapcsolatban.) Arányaiban ez a kategória tartalmazta a legtöbb (4 eset / 44%) olyan alkotást, amely még szélesebb kontextusba, az infokommunikációs szektor, illetve a programozás világába kapcsolódik. Ugyanakkor itt is megtaláljuk a Linuxot más, kereskedelmi operációs rendszerekkel összevető megoldásokat.

Manipulált képek az Ubuntu-csoportban

Manipulált képek az Ubuntu-csoportban

A rajzok (9 elem) közé sorolt képek között egyszerű pálcikafigurákkal megvalósított képregény-csíkokat, hagyományos és 3 dimenziós renderelt [6] grafikát is találunk. A témák és a módszerek sokfélesége mellett érdemes kiemelni, hogy a linuxos közösségeken belül létezik a rajzoknak egy speciális csoportja, mely különböző operációs rendszerek kabalafiguráinak, logóinak antropomorfizált változatát mutatja be különböző szituációkban, különböző referenciakeretekben. Ilyenre példa az elemzett csoporton belül a Tuxot – a Linux nem-hivatalos kabalapingvinjét – különböző helyzetekben (pl. a BSD kabalafigurájával együtt motorozva vagy a Windows logóra pisztolyt szegezve) ábrázoló grafikák megjelenése.

Grafikák az Ubuntu-csoportban

Grafikák az Ubuntu-csoportban

A rage comics (4 elem), a makró (4 elem), illetve a demotiváló (3 elem) kategóriáiba sorolható alkotások rendelkeznek talán a legnyilvánvalóbb jellemzőkkel, a leginkább felismerhető közös struktúrákkal. Míg a rage comics figurái, illetve a demotiváló plakátok széles fekete kerete és jellegzetes szövegelhelyezése könnyen és gyorsan felismerhetővé teszi ezeket a formátumokat, a makrók esetében elsősorban a szöveg vizuális (többnyire fekete szegélyű fehér Impact vagy groteszk talpatlan betűkkel szedett) stílusa, elhelyezése (a kép alján és tetején, középre igazítva) és annak retorikai felépítése (általában az alsó sorban szereplő szövegrész a csattanó) vezethet nyomra. A csoportban megjelenő makrók esetében a kiválasztott képek nagy része (3 elem / 75%) a kortárs populáris kultúrában szélesebb körben elterjedt mémek (Trónok harca, „I don’t always…”, illetve Vasember/Tony Stark) sorába illeszkedik, de megjelenik egy, jobbára csak a saját közösségnek szóló alkotás is. Utóbbi a Best Buy áruházlánc Geek Squad névre keresztelt technikai segítségnyújtó/tanácsadó szolgáltatását kritizálja (és a visszajelzések alapján csak az amerikai felhasználók tudták megfelelően értelmezni).

Rage comics, makró és demotiváló poszter az Ubuntu-csoportból

Rage comics, makró és demotiváló poszter az Ubuntu-csoportból

Felfedezhető némi átjárás a makró és a feliratos képek között. Alapvetően mindkettő lényege egy állókép és a hozzá kapcsolódó annotáció, de a makrók esetében a feliratnak meghatározott rendje, retorikai felépítése van. A makró esetében megfigyelhető az is, hogy a felhasznált kép valamilyen téren karakteres, jellegzetes: egy adott érzelmi állapot, emberi vonás, viselkedésforma sztereotipikus – vagy éppenséggel túlzó – megnyilvánulása kapcsolódik hozzá. A feliratos állókép (annoted still) esetében ez nem elvárás, de láthatóan befolyásolja a feliratok esztétikáját és kidolgozottságát a makrók nyelvi logikája. Ezért a feliratos kép sem tiszta határokkal rendelkező kategória – az elemzésben jobb híján ide kerültek azok az alkotások (2 elem), melyek a kép és a szöveg viszonya alapján nem kerülhettek egyértelműen más csoportokba. Az egyik esetében megfigyelhető, hogy a makrókra jellemző szövegtördelés ugyan megjelenik a képen, de a műfajhoz kapcsolódó humoros élnek nincs nyoma.

Feliratos képek az Ubuntu-csoportból

Feliratos képek az Ubuntu-csoportból

A vizsgált időszakban a csoportban megosztott képek között mindössze egyetlen diagramként azonosítható alkotás jelent meg. Ez egy rendkívül egyszerű folyamatábra, mely szintén a nagy operációs rendszerek közötti különbségtételt, a Linux technológiai felsőbbrendűségébe vetett hitet jeleníti meg.

Diagram az Ubuntu-csoportban

Diagram az Ubuntu-csoportban

Összességében elmondható, hogy a vizsgált időszakban megosztott, internetes mémként azonosítható alkotások esetében műfaji sokszínűséget találunk, de érzékelhető különbségek mutatkoznak az egyes formátumok megjelenésében. Annak eldöntése ugyanakkor, hogy ez valamiféle trendhez igazodik-e, mely például néhány mémtípust divatosabbá tesz a többieknél egy adott időintervallumban, ehelyütt nem vizsgáljuk.

Tartalom

A továbbiakban a vizsgált képformátumú mémek tartalmi szempontból való elemzése következik. Bár Shifman (2013) igyekszik valamelyest elválasztani a tartalmi, illetve modalitás (álláspont) szerinti besorolásokat, ehelyütt a két dimenzió nem választható szét maradéktalanul. A különböző modalitások láthatóan konkrét témákhoz kapcsolódnak: az Ubuntuval/Linuxszal kapcsolatos témákat mindig pozitívan, illetve védelmező, támogató hangnemben jelenítik meg, míg a kereskedelmi operációs rendszerekkel való szembeállítás az adott „ellenfelekre” nézve túlnyomórészt negatív.

Megjegyezhető, hogy az ellenszenv különösen a Microsoft Windows operációs rendszerekkel szemben kézzelfogható. A Windows-zal kapcsolatos mémek a lekicsinylő, lesajnáló hangnemtől a nyíltan ellenségesig terjednek (pl. Tux pisztolyt fog a Windows logóra). Ehhez képest az Apple operációs rendszerével kapcsolatos kritika nem olyan éles, és többnyire elismeri az adott rendszer esztétikai és strukturális erősségeit. Utóbbi azért sem meglepő, mert a Linux-ethosz saját genealógiájában az Apple OS szintén a Unix leszármazottjaként van számon tartva.

Kivétel persze az utóbbira is akad – egy gépjárműveket felvonultató analógiában a Windows egy családi kombival, a „Mac” egy Lincoln Escalade-del, a Linux egy tankkal kerül azonosításra. A Lincoln Escalade felhasználása kapcsán a kép alkotója erőteljesen rasszista, gyűlölködő hangot üt meg („Driven only by gays, jews, and niggers […]. The drivers tend to be self-centered assholes who fall for clever marketing gimmics” [7]), mely ugyan közvetlenül az autó feltételezett törzsvásárlói körére irányul, közvetve természetesen az Apple termékekkel [és felhasználókkal] szembeni ellenérzéseket hangsúlyozza. A csoport tagjai közül csak egy afroamerikai jelezte hozzászólásában, hogy a „niggeres kiszólás” övön aluli volt, és az explicit szabályok ellenére senki más nem jelezte, hogy probléma lenne a felirattal (sőt, 363 like-ot és 21 megosztást kapott). Ebben az esetben, úgy tűnik, a csoport általános politikai korrektségre vonatkozó kritériumainál fontosabbá vált az alkotásban foglalt mondanivaló, mely a csípős gúnnyal teszi még plasztikusabbá a legfontosabb üzenetet: a Linux a legjobb. A tagok maximum erős, de ártatlan túlzásnak tekintették a tartalmat.

A formai kategorizálás sokszínűségével szemben tartalmi téren sokkal kevesebb eltéréssel találkozunk. A vizsgált időintervallumban a csoportban megosztott mémek 6 kategóriába sorolhatók a megjelenített tartalom szempontjából: (1) konkrétan az Ubuntuval kapcsolatos alkotások; (2) általánosan a Linux-szal kapcsolatos alkotások; (3) általánosan az információtechnológiával, illetve a programozással foglalkozó alkotások; (4) a Linux és a Windows viszonyát bemutató alkotások; (5) a Linuxot a Windows-zal és az Apple OS-sel összevető alkotások; (6) egyéb, nem kizárólag az adott közösséghez, érdeklődési körhöz kapcsolódó témájú alkotások.

  1. tábla: Az Ubuntu csoportban megosztott mémek tartalom szerinti kategorizálása gyakoriság szerint (n=61)
Tartalmi kulcskifejezés Elemszám Arány
Linux 18 29,5%
Linux vs. Windows + Apple OS 14 22,9%
Linux vs. Windows 13 21,3%
Ubuntu 8 13,1%
IT / programozás 7 11,4%
Egyéb 1 1,6%

Az „egyéb” kategóriába sorolt egyetlen kép a csoporton belüli eseményre – az egyik tag sikertelen névváltoztatási kísérletére adott reakció volt az egyik adminisztrátor részéről. A kép a fejéhez kapó Godzillát ábrázoló demotiváló poszter, mely arra utal, hogy valami zavarba ejtően ostoba dolog történt.

Az „Egyéb” tartalmi kategóriába sorolt alkotás az Ubuntu-csoportban

Az „Egyéb” tartalmi kategóriába sorolt alkotás az Ubuntu-csoportban

Tartalmi szempontból a legtöbb elemet tartalmazó csoportban a Linux-szal mint szélesebb, általános közösséggel kapcsolatos mémeket találjuk. Ahogyan korábban már utaltam rá, az Ubuntu Linuxot (és felhasználóit) nem feltétlenül fogadja el maradéktalanul a Linux-fejlesztők és -felhasználók szélesebb közössége. Ezt bizonyítja többek között az a kép is, amelyet az egyik adminisztrátor emelt át a Unixmen (általánosabb Unix-alapú operációs rendszerek felhasználóit tömörítő csoport) megosztásai közül. Az említett, demotiváló formátumú alkotás az Ubuntu felhasználásának egyszerűségét kritizálja a Linux operációs rendszerek belső komplexitásához mérten („Ubuntu – Ki is töröljem helyetted?”). A leereszkedő, szarkasztikus képhez kapcsolódó kommentárok azt a nyitottságot és elfogadást – pontosabban ezek hiányát – kérik számon a szélesebb közösségen, mely a Linux-közösségben alapvető értéknek számít.

Ubuntu-ellenes mém

Ubuntu-ellenes mém

Az ilyen megnyilvánulások ellenére láthatóan fontos része a közösség kommunikációjának a szélesebb Linux közösséghez való tartozás. Jól látható ez abból is, hogy az általában a Linux-szal kapcsolatos alkotások mennyisége (18 elem) jóval meghaladja a speciálisan az adott csoport számára releváns, Ubuntu-központú tartalmak (8 elem) számát. Ezzel párhuzamosan a nagy kereskedelmi operációs rendszerekkel való összevetésekben nem az Ubuntu, hanem a Linux kerül szembe a piaci szereplőkkel. Az elemzett képek alapján a csoport tagjai elsősorban Linux-felhasználóknak tartják magukat, és a tágabban megfogalmazott Linux-ethoszt tartják elsődlegesnek – az Ubuntu használata inkább az egyszerűség és a nagy támogató közösség miatt fontos.

A Linuxot más operációs rendszerek viszonyában ábrázoló bejegyzésekben a korábban tárgyalt Linux-ethosz szinte valamennyi fontosabb eleme megjelenik: a szabadság (és ingyenesség), a technikai felsőbbrendűség, illetve az erőteljes közösségi jelleg hangsúlyozása a piaci ellenfelek termékeivel és fejlesztési gyakorlatával szemben.

A Linuxot más operációs rendszerekkel összehasonlító mém

A Linuxot más operációs rendszerekkel összehasonlító mém

Mint korábban említettük, a csoport működési szabályzatában elhatárolódik a szélsőséges megnyilvánulásoktól, a más operációs rendszereket gyűlölettel ábrázoló tartalmaktól. Ennek ellenére az ellenszenv a játék és az irónia eszközeivel utat talál a mémekbe.

Annak ellenére, hogy épp az Ubuntu tűzte zászlajára a Linux megerősítését a hétköznapi felhasználók sorában (Mátyus 2014), a vizsgált mémek között így is találunk az infokommunikáció, illetve a programozás világával kapcsolatos alkotásokat is. Ezek a mindennapi felhasználó számára jobbára érdektelenek vagy nehezen értelmezhetők – az informatikusok sajátos közösségén belül, a megfelelő referenciakeretben bírnak jelentőséggel (pl. programnyelvek antropomorfizálása, adatbiztonsággal kapcsolatos viccek). Az ilyen alkotások jelenléte tovább erősíti a technológiai ismeretek magasabb szintjével kapcsolatos (meritokrata) elvárásokat, illetve arra utal, hogy az adott közösségben még most is nagy számban vannak jelen professzionális felhasználók, illetve fejlesztők.

Informatikai vicc az Ubuntu-csoportban

Informatikai vicc az Ubuntu-csoportban

Mivel a csoport alapvetően választásalapú, zárt közösségként működik, a közzétett mémek ennek az érintett közösségnek szólnak. A térítő jellegű, cselekvésre ösztönző, szlogenszerű szövegek (pl. „Keep Calm and Learn Linux”, „Ubuntu – Make your life easier”) vagy a más operációs rendszerektől való eltéréseket hangsúlyozó alkotások vélhetően nem a közösségen kívüli felhasználókat, hanem a közösség tagjait célozzák – szerepük nem újabb felhasználók megszerzése, hanem a meglévők közösségi érzésének erősítése, a közös ethosz, a közös elvek, normák, értékek megerősítése. Különösen egy olyan környezetben, melyben a korábbi nagy „ellenfél” maga is közeledni látszik a nyílt forráskód világához. A vizsgált mémek kétségkívül részei a közösség önmeghatározásának, határmunkáinak. Segítenek megjeleníteni az elképzelt közösség minden tagja számára fontos alappontokat, kijelölik a határt, mely elválasztja őket más operációs rendszerek felhasználóitól. A mémek fontos eszközei a belső tudás ellenőrzésének, egymás lelkesítésének, a közös eredmények, értékek felemlegetésének – ezáltal a csoporton belüli kohéziót erősítik.

Bár a mémek szintjén is megjelenik az a felismerés, hogy a linuxos közösség sem mentes a megosztottságtól (törésvonalakat találunk disztribúciók, csomagkezelő rendszerek vagy favorizált grafikus felületek terén is), van valamilyen közös ethosz, melyen a felhasználók szívesen osztoznak, mellyel szívesen azonosulnak.  A közösség céljaival, önleírásával, témáival konzisztens tartalmak nem csak gyorsabban terjednek (Mazambani et al. 2015), hanem nagyobb egyetértést, pozitívabb visszajelzéseket is jelentenek a közösségben. Ezek az értékek, normák, elképzelések nem minden esetben kapcsolódnak szigorúan magához a technológiai realitáshoz, sokkal inkább egy idealizált elképzeléshez arról, mi is a Linux és hol helyezkedik el a dolgok rendjében. Ezt a rendet (egyfajta kollektív ontológiai bizonyosságot) látszólag a hacker-kultúrában gyökerező Linux-ethosz képes megadni.

Konklúzió

A tanulmány abból az elképzelésből indult ki, hogy a zárt közösségben megjelenő mémek valamilyen módon képet adnak az adott közösség saját kultúrájáról – értékeiről, normáiról, tudásairól, hiedelmeiről. A részben interpretatív jellegű tartalomelemzéssel vizsgált zárt Facebookos közösség, a nemzetközi Ubuntu csoport esetében 61 kép formátumú internetes mém formai és tartalmi jellegzetességeit elemeztem. A vizsgálattal arra világítottam rá, hogy az adott közösség interakciójában az alkotások a közösség kohézióját, identitását biztosító elemekként működnek. Nem pusztán a szorosabb érdeklődési területhez (Ubuntu Linux) kapcsolódó alkotásokat találtam, hanem nagyszámú, a Linux felhasználók szélesebb közösségéhez való kapcsolódást kinyilvánító képet is.

Röviden összefoglalva a tanulmány eredményeiként az alábbiak emelhetők ki:

  • A vizsgált minta esetében az internetes mémek – Jenkins (2009) elképzelésével összhangban – elsősorban struktúraként foghatók fel, olyan szerkezeti mintaként, keretként, melynek elemei ugyan rendelkeznek saját (műfaji) szabályokkal, de a felhasználók szándékainak megfelelően tölthetők fel tartalommal, és könnyedén terjeszthetők.
  • A vizsgált közösségen belül egyértelmű kapcsolódás mutatkozik a megosztott képek tartalma és azok modalitása között. A vizsgált, képformátumú alkotások egyértelműen a szélesebb Linux-közösséggel, illetve a szűkebben vett Ubuntu Linux operációs rendszer közösségével vállalnak szolidaritást, és nyíltan kijelölik a más operációs rendszerektől való elhatárolódás határvonalait.
  • A vizsgált minta, formai sokszínűsége mellett, a megjelenített témák szűkebb, redundáns körét fedi le – ez egy hasonlóan zárt, tematikus közösségben általánosnak tekinthető.
  • Az elemzett képformátumú internetes mémek a tanulmányban vázolt tartalmukban az általános Linux-ethoszhoz igazodnak. Bár az Ubuntut fejlesztő Canonical törekvései egy erős márka kialakítására irányulnak, a megosztott képek alapján a felhasználók elsősorban a szélesebb értelemben vett linuxos értékekkel, nem közvetlenül az Ubuntu-branddel azonosulnak.

Mindenképpen fontos kiemelni, hogy a fentiekben megfogalmazott eredmények csak korlátozott mértékben alkalmazhatók az Ubuntu-közösségére. A vizsgált Facebook-közösség egyrészt nem fedi le teljes egészében az összes Ubuntu-fejlesztőt és -felhasználót. Másrészt a megjelenített mémek nem a közösség, hanem a megosztó személyek véleményét, látásmódját tükrözik – még akkor is, ha ezek a megosztott tartalmak olykor széles körű, pozitív visszajelzéseket vonnak maguk után. A vizsgált 61 mém például 37 közzétevőtől származik, akik között akad olyan is, aki 11 ilyen alkotást osztott meg a közösségben. (Hozzátehetjük, hogy még a legtöbb visszajelzést kapott bejegyzés is csak a csoporttagok 2%-át ösztönözte visszajelzésre.) Ennek fényében sem az eredmények, sem magának az internetes mémnek a használata nem tekinthető általánosnak. Sajátos érdeklődésű, sajátos fogyasztói preferenciákkal rendelkező, de sokszínű, globális közösségről lévén szó, az értelmezések általánosíthatósága, az elvekkel való teljes azonosulás eleve kétségbe vonható. A mémek kommunikációs alkalmazása terén pedig visszautalhatunk Milner (2012) azon elképzelésére, miszerint a mémek készítése és megfelelő használata egyfajta „mémműveltséget” (meme-literacy) igényel.

Záró gondolatként érdemes kiemelni, hogy a kézirat lezárásának időszakában jelentette be a Linux Foundation (a Linux népszerűsítésére, fejlesztésére, támogatására létrehozott alapítvány), hogy a Microsoft a Linux platina-fokozatú támogatójává lépett elő. A lépés valójában nem volt meglepő – a Microsoft Satya Nadella irányítása alatt egyre nyilvánvalóbban és egyre szélesebb körben támogatja a nyílt forráskódú fejlesztéseket. A vállalat immár hivatalosan is az egyik legnagyobb támogatója a nyílt forráskódú fejlesztéseknek, ami komoly kérdéseket vethet fel a közösség további önmeghatározása kapcsán. Kérdés, hogy megváltoztatják-e a jelenlegi történések a Linux-ethoszt.

Jegyzetek

  1. [1] A Linux valójában nem egy operációs rendszer, hanem több különálló operációs rendszert magában foglaló kategória. A Linux alapú operációs rendszerek közös pontja a rendszermag (kernel), melyhez különböző egyéb szoftverek kapcsolódnak – így alakítva ki számos azonos elven működő, de eltérő összetételű disztribúciót.
  2. [2] A Microsoft vezérigazgatója egy 2001-es interjúban azt nyilatkozta a Chicago Sun-Times újságírójának, hogy „a Linux olyan, mint a rák”, amely ráakaszkodik a tulajdonjogra, és beszennyezi azt (lásd: http://www.theregister.co.uk/2001/06/02/ballmer_linux_is_a_cancer/).
  3. [3] A Microsoft 2008 óta közeledik a Linuxhoz, 2014-ben például saját fejlesztési környezetét, a .NET keretrendszert nyitotta meg a Linux felhasználók felé, majd 2016-ban lehetővé tette az Ubuntu Bash Shell használatát a Windows 10-en belül (ami lehetővé teszi linuxos alkalmazások futtatását Windowsos környezetben). A Microsoft emellett évek óta hozzájárul a rendszermag, illetve számos kisebb projekt fejlesztéséhez. A 2016-os észak-amerikai LinuxCon (Linux Convention – a legnagyobb általános fejlesztői/iparági Linux-konferencia) gyémánt szintű támogatói között a Huawei és az IBM mellett a Microsoft neve tűnt fel.
  4. [4] A disztribúciók olyan Linux-alapú operációs rendszerek, melyek azonos rendszermagra épülő, azonos alapszerkezetű, de eltérő alkalmazásokat, meghajtókat, grafikus felületeket, stb. tartalmazó operációs rendszerek. Különálló disztribúció például a Fedora, az Open SUSE, az Ubuntu vagy a Linux Mint.
  5. [5] Justin Bieber: kanadai származású, ellentmondásos megítélésű tini popsztár – az adott kontextusban a komolytalan, nevetséges fősodor kritikájaként értelmezhető.
  6. [6] A renderelés a háromdimenziós grafikák esetében alapvetően arra utal, hogy a képet – a készítő által meghatározott instrukciók alapján (pl. modell formája, fényforrások helyzete) – a számítógép hozza létre, „számolja ki”.
  7. [7]  „Csak a melegek, zsidók és niggerek vezetnek ilyet […] A sofőrök általában öntelt seggfejek, akik bedőlnek a rafinált marketingtrükköknek.”
Erre a szövegre így hivatkozhat:

Mátyus Imre: „Apu, mi az a kék halál?” – A képalapú internetes mémek mint a kollektív identitás elemeinek hordozói. Apertúra, 2016. ősz. URL:

http://uj.apertura.hu/2016/osz/matyus-apu-mi-az-a-kek-halal-a-kepalapu-internetes-memek-mint-a-kollektiv-identitas-elemeinek-hordozoi/