Kedves Szerzőink és Olvasóink!

Az Apertúra az alábbi nyolc témában várja írásaitokat. Az adott területet meghatározó, mértékadó írásokat szeretnénk publikálni, amit a kéziratok lektorálásával, többkörös szerkesztésével tudunk elősegíteni. Ötletekkel, absztraktokkal keressétek az adott tematikus szám szerkesztőit.

A mozgókép helye az újmédiában

A mozgókép helye az újmédiában

A mozgókép helye az újmédiában

Az utóbbi évtized vizuális kultúrájának egyik legizgalmasabb fejezetét a mozgókép és a hálózati kultúra kapcsolata képezi, különös tekintettel a „YouTube-forradalomra”. A mozgókép számos, a korábbi filmelméletek által adottnak tételezett (technikai, előállítói, terjesztői, befogadási) aspektusa elbizonytalanodott. Hogyan lehetséges a „mozgókép” fogalmának újraalapozása a posztfotografikus, posztnarratív posztmoziban? Az Apertúra folyóirat ezen száma a web 2.0 („a felhasználó generálta tartalom”) és a mozgókép viszonyát kutatja szélesebb, transzdiszciplináris megközelítésben, különös tekintettel a rövid formák előretörésére, az azokhoz fűződő használati szokásokra, például a közösségi médiában. Az alábbi témákban várunk tanulmányokat: az online mozgóképes formák helye a vizuális kultúrában és a mozgókép történetében; a fogyasztói kultúra és a részvételi kultúra átalakulása a hálózati közegben; a YouTube kulturális és politikai aspektusai, a nemi szerepek újrapozicionálása online közegben; demokrácia, empowerment és posztigazság viszonya; az okostelefonok, a digitális videók, a vlogok és a civil újságírás összefüggései, az amatőr és a professzionális felhasználók, szórakoztatás és munka, termelés és fogyasztás viszonya, dizájn és reklám az internetes kultúrában.

Szerkesztők: Füzi Izabella (fuziza@yahoo.com) és Gerencsér Péter (gerencser77@gmail.com)

 

Posztfeminizmus és filmtudomány

Posztfeminizmus és filmtudomány

Posztfeminizmus és filmtudomány

Van-e értelme manapság a feminista megközelítéseknek? Úgy tűnik, nem csupán egyre megszokottabb, de az újabb filmekben egyre nehezebb is a feminista kritika olyan klasszikus tárgyainak a felmutatása, mint a nők szerepének a háztartásra való korlátozása, önállóságuk vagy a publikus szférában való érvényesülésük akadályozása, az aktív női szexualitás elnyomása és az erényes és engedelmes női viselkedés iránti elvárások dominanciája. Az irodalmi és filmes kurzusokat látogató hallgatók láthatóan a múlt relikviáiként érzékelik az ebbe a körbe tartozó jelenségeket, és bár többnyire érzékenyen és kritikával reagálnak rá, elsősorban régebbi vagy történelmi korokkal foglalkozó kortárs alkotásokban látják ezeket jellemzőnek.

Mennyire általános jelenség ma a nők „elnyomása”? Konszolidálódott-e a feminizmus, haladó „balos” kritikai irányzatból a konzervatív ideológia letéteményesévé válva, amennyiben (csak) azt támadja, amit a hivatalos politikának már sikerült legyőznie? Milyen ideológiai alapállásból ered a mindennapi beszéd részévé váló „femináci” kifejezés? Az angolszász kritikában a „posztfeminizmus” körülötti vita nagyjából ezeket a kérdéseket járja körül részletesen elméleti és kultúrtörténeti szempontból. Az ezredforduló után számtalan kritikus észrevételezte és vette vizsgálat alá azt a szemléleti változást, melynek értelmében a feminizmus, úgy tűnik, elérte a célját, és így „feleslegessé”, sőt egyenesen retrográddá vált, mint Christina Hoff-Sommers hírhedt könyvében emlékezetesen megfogalmazta. A „posztfeminizmus” eredendően ezt a feminizmushoz való „kritikus” viszonyt képviseli, amely elsősorban a populáris médiában nyert teret. A feminista kulturális kritikusokból viszont nem csak ellenállást váltott ki, hanem érdekes és produktív változásokat is indukált, ahogyan ezt Susan Faludi és Angela McRobbie, Feona Attwood vagy Rosalind Gill fontos könyvei jelzik. Ezekből az írásokból erősen úgy tűnik, hogy a posztfeminizmus mint kulturális szemlélet kritikai dekonstruálására és a feminista szemlélet újra-aktualizálására Foucault és a testelméletek talán alkalmasabbak, mint a klasszikus feminista megközelítések, a korábban divatos posztstrukturalista, dekonstrukciós vagy pszichoanalitikus elméletek. De míg az angolszász kritikában ezek az újabb, posztfeminizmusra reagáló elméletek igen jelentős súllyal bírnak, a magyar (film)kritikában, amely még mindig (az amúgy nagyszerű) Doane, Mulvey és Modleski bűvkörében él, alig-alig jelennek meg.

Újra kérdezzük tehát, van-e értelme manapság a feminista megközelítéseknek? Ha igen, milyen megközelítéseknek van értelme, és miért éppen ezeknek? Valóban pozitív irányban változott a nők helyzete az utóbbi időben? És hogyan jelenik ez meg a filmekben?

Szerkesztő: Hódosy Annamária (hodosy.annamaria@gmail.com)

 

Visegrádi animáció

Visegrádi animáció

Visegrádi animáció

A ’90-es évektől megélénkülő animációkutatás kevésbé vizsgált területét jelenti a közép-európai animációs film és annak összehasonlító megközelítése. Az Apertúra tervezett tematikus száma ezt a hiányt igyekszik pótolni. Az immár intézményi háttérrel is rendelkező „Visegrádi animáció” szélesebb értelemben vett fogalma a V4 országain (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország) kívül magába foglalja a gazdag tradícióval rendelkező észt és horvát animációs filmgyártást is. A tematikus számhoz az alábbi témában várunk publikációkat: a közép-európai animációs film alulreprezentált fejezetei; a magyar animáció helye a visegrádi animációban és az egyetemes filmtörténetben; a nemzeti animációk komparatív megközelítése; feminizmus a kortárs visegrádi animációs filmben; az intézményi struktúrák (stúdiók, fesztiválok, finanszírozás, oktatás, bérmunka) párhuzamai és különbségei a rendszerváltás után; új formák, a digitalitás szerepe és a terjesztés hálózati módjai.

Szerkesztő: Gerencsér Péter (gerencser77@gmail.com)

 

Film noir, (nemzet)köziség, identitás

Film noir, (nemzet)köziség, identitás

Film noir, (nemzet)köziség, identitás

A film noir átmenetisége egyszerre elemezhető filmtörténeti jelenségként (átmenet a klasszikus és modern film között), az amerikai és európai filmipar és kritika kölcsönviszonyában (európai gyökerek és a klasszikus amerikai film noir utóélete), de abban a szélesebb kontextusban is, amely a modernitás világnézeti, kortörténeti váltásának mozgóképi leképezéseként azonosítja a noir filmeket. Az Apertúra 2013-as noir számának folytatásaként tervezett lapszám a nemzetközi kölcsönhatásokra helyezi a hangsúlyt – mintegy kontrollcsoportként, a műfaj külső tükreként, kontrasztanyagként tekintve az európai vagy akár a távol-keleti noirra, illetve megvizsgálja a magyar film noir kérdését. Legyen szó a filmipar szereplőinek (mint Fritz Lang, Alfred Hitchcock, Peter Lorre stb.), a noir műfaj- és (kritika)történetének nemzetközi karrierjéről (proto- és neonoirok; a fogalom keletkezéstörténete) vagy az identitások ütközését tematizáló alkotásokról (pl. Az éjszaka és a város. Jules Dassin, 1950; A harmadik ember. Carol Reed, 1949), a noir szétágazó kutatási terepnek bizonyul; ugyanakkor a nemzetköziség tágabb elméleti-kritikai megközelítéseire is nyitottan várunk a témához kapcsolódó tanulmányokat.

Szerkesztő: Huszár Linda (linda.huszar@gmail.com)

 

Tudomány, tudománypolitika, tudománymenedzsment

Tudomány, tudománypolitika, tudománymenedzsment

Tudomány, tudománypolitika, tudománymenedzsment

Párhuzamosan azzal a jelenséggel, ahogy a tudománypolitikában nő a tudományos tevékenység társadalmi hasznának és megítélésének formalizált mérésére irányuló igény, egyre erősödik az a tudományelméleti diskurzus, amely a különféle tudománymetriai rendszerek logikáját, ellentmondásait tárja fel, vagy akár létjogosultságát kérdőjelezi meg, és felhívja a figyelmet azokra az önlegitimációs kényszerhelyzetekre, amelyekkel az ilyen elvárásrendszerek esetenként nem csak a tudományra, de a társadalom egészére is romboló hatásúak tudnak lenni. A tudományok művelésének legitimációs diskurzusában külön fejezetet alkot a humán tudományok társadalmi hozadékainak megítéléséről, a megítélés nehézségeiről és ellentmondásairól szóló vita – a természettudományok megítélésével szemben. Tudományterülettől függetlenül ugyanakkor egyre többen vannak azon a véleményen, hogy a tudománypolitikai döntések hatására olyan irányba mozdul el a tudományos közélet, amely éppen a tudomány művelésének nem kedvez, és a tudósok részéről vagy egyfajta cinikus magatartáshoz vezet, vagy pedig a rendszer kritikájához, illetve alternatív viselkedések kialakításához. Ez utóbbiakra lehetnek példák olyan szélesebb támogatottságot élvező mozgalmak, mint a „slow science”, azaz lassú tudomány, amely a kikényszerített eredményességgel, a publikációs kényszerrel szemben a tudományok kíváncsiság-vezérelte módszeres művelésében hisz; a humán tudományok kognitív fordulata, mint a humán tudományok természettudományokhoz való közelítésének igénye; de ide tartozhat akár egy olyan, látszólag partikuláris felismerés is, amely felhívja arra a figyelmet, hogy a jelenlegi tudománytámogatási rendszerek egyáltalán nem kedveznek a monográfia megírásának, annak a műfajnak, amely a humán tudományokban egy-egy diskurzus irányát évtizedekig képes meghatározni, ugyanakkor gyakran több évtizedes kutatást is igényelhet.

Az Apertúra tudománnyal, tudománypolitikával, tudománymenedzsmenttel foglalkozó számába olyan írásokat várunk, amelyek hazai és/vagy nemzetközi kontextusban vizsgálják a fenti problémákat, különös tekintettel a humán tudományok (mind a nagyobb hagyományokkal bíró – irodalomtudományi, szociológiai, történettudományi stb. –, mind pedig a viszonylag újabb tudományterületek – kultúratudomány, médiatudomány, filmtudomány stb. – kapcsán felmerülő) kérdéseire.

A tematikus számnak nem csak a humán tudományok önreprezentációjának, érdekképviseletének erősítése a célja, hanem olyan kérdések felvetése is, amelyek segítik újragondolni a tudományos legitimitás kritériumait, adott esetben tudománytörténeti szempontból kontextualizálva a kortárs kihívásokat. Ebből a szempontból különösen érdekesek lehetnek például a kora modern kor tanulságai, amikor humán tudomány és természettudomány, sőt tudomány és vallás, fikció és tudomány még dinamikusan formálódó, nem feltétlenül ellentétes kategóriákat képeztek.

Szerkesztők: Matuska Ágnes (magnes@lit.u-szeged.hu) és Schandl Veronika (schve06@gmail.com)

Írásokat a fenti témakörökben, valamint más témákban is várunk!